A Keresztény Kis Könyvtár kötetei a tízparancsolatot, az anyaszentegyház parancsait, valamint a szentségeket magyarázzák, főként az erkölcsi nevelés céljával, de számos más vallásos témát is érint a sorozat (például a szekták, a babona, a szociáldemokrácia). A sorozat huszonhat kötete 1924 és 1929 között jelent meg.
Látni nem lehet az Istent; e miatt aztán sokan a létezését is tagadják. A természet végtelen bölcs berendezése elragadja az embert, azért istenítik sokan a remek berendezésű természetet. Beteljesedik az Írás szava: „Látván nem látnak, hallván nem hallanak”, az alkotó helyett csak művét dicsőítik. – Úgy vannak, mint a rövidlátók; csak azt látják, ami közvetlen előttük van, tovább nem tekintenek. Pedig, ha csak egy kissé mélyebben gondolkozunk a látottak, a minden nap tapasztaltak felett, mi is felkiáltunk a Zsoltárossal: „Az egek beszélik Isten dicsőségét és az ő kezei alkotmányát hirdeti az égboltozat”. (Zsolt 18,2)
Ha a jóakaratú, helyeseszű ember az égre néz és elgondolkozik, éppúgy meg kell győződnie Isten létezéséről, mintha a Nap, Hold és csillagok beszélnék a fülibe, hogy van Isten.
A kötet, mely a sorozat huszonötödik kötete, a következő kérdéseket világítja meg: Van-e Isten?; Az ember és életcélja különb, mint a többi földi lényé; Van-e az embernek lelke?; A vallásosság előnyös a társadalomra.