Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Temesi József: Kiért és miért testesült meg az Ige? Jézus Krisztusról, saját isteni szempontja szerint
Az embert elsősorban az ember érdekli. Még a vallásban is a maga hasznát keresi. A középpontban ugyan Jézus Krisztus állt, és hozzá is fűződött minden. De megtestesülésének hittitkát kizárólagosan az ember teremtésével vagy megváltásával kapcsolták össze. Urunk földi életének értelmét az emberben kereste az ember. A klasszikus bölcselet, a történelem-bölcselet, a biblikus-teológia az évszázadok különféle módszerei, de az emberi érdekek szempontja változatlanul maradt.
Manapság egyre több hívő ember az „ember-központú” teológia helyett keresi az „Isten-központú” hittudományt. A kinyilatkoztatásban ugyanis mindenképpen a Szentháromság tárul ki az ember felé. De most mar a hangsúly tevődjék át a Kitárulóra és ne a befogadóra. Ezért jogos Krisztus szemléletében felvenni az Ő saját isteni szempontját, mint a teológiában-haladás új irányát. Hitünk igazságainak elrendezése így lesz „Isten-központú”. Mert magába foglalja azt, ami az Ige időben való megtestesülését logikailag öröktől fogva megelőzi, és azt, ami Istenben való üdvösségünk célján is túlmutat.
A könyv kiindulópontja a Szentháromság és a megtestesülés hittitkainak közvetlen összefüggése. Vezérfonala pedig a szükségképpeni isteni eredések és a szabad isteni küldések valóságszemlélete. Urunk földi életének három nagy önmegalázási iránya így mutatja meg az Atya iránt való hódoló szeretetének maximális megvalósítását. Isteni mivoltában Urunk a szolga mivoltába, a bűnös képébe és az anyag színébe alázta önmagát. Mindezt a Lélekkel együtt valósította meg a földön. Ámde mindörökre is a Lélek marad Urunk dicsőséges teljes testének Lelke.
Hitünk igazságainak ez az új elrendezése nem öncélú. Másképpen gondolkodunk és viselkedünk a Krisztus-követésben, ha még ebben is tulajdonképpen és mindig emberi önmagunkat tartjuk szem előtt. És másképpen, ha egymást és magunkat is azért szeretjük, mert már a létezésünknél fogva mindnyájan Krisztuséi vagyunk. Az emberek világában pedig csak Őt szeretjük önmagáért. Hitünk és életünk középpontjában tehát az Istenember személye álljon, aki lelkében a Lélekkel, következetesen az Atyát szereti.