XI. Pius pápa a „Quadragesimo anno” kezdetű körlevelében a mai társadalmi problémák megoldását a hivatásrendiségtől várja. A pápa szava a papságnak is szól. A papokat a hivatás nemcsak jogi, hanem ontológiai kapoccsal is egy testté fűzi össze Krisztusban a character sacerdotalis révén. Ez az ontológiai kapocs papi tevékeny életük számára eddig inkább csak az igazságok ideális világában létezett: hittek benne, elmélkedtek róla, de nem helyezték kovászként életük közepébe. Az egység és szétszórtság erőviszonyaira a katolikus papság még nem döbbent rá lelke mélyéből.
Micsoda harmóniát tudna biztosítani ez a Szent Rendiség az Egyházban, ha egy óriási szervezet, a paptestvériség legmélyebb ontológikus kapcsára épülve, fűzne össze minden papot, kiket az élet amúgy is egymás mellé, egy országba, egy egyházmegyébe, egy sorsba helyezett! Micsoda átvághatatlan zárt falanx volna ez a papság, mely, mint a római légiók acies ordinátái, megállást, kapkodást, szétzüllést nem ismerve, föltartóztathatatlan vastestként nyomulna célja felé. Micsoda eszköz volna ez a papság a Hierarchia kezében, mert egyesítené ez a hadsereg fegyelmét a hierarchikus fokok iránti gyermeki alázatossággal, a tömeg erejét az életszentséggel.
A katolikus papságot nehéz tömöríteni, de mégis tud, ha igazán akar, mert nincs még egy társadalmi rend, melyet olyan erős kapocs fűzne össze, mint a szent hivatásrendiséget. S a mai katolikus papság akar is tömörülni. Nem politikai, nem társadalmi, hanem a szent papiság programja alatt. Olyan program ez, mely egyedül teszi a magyar katolikus papságot alkalmassá annak a szerepnek betöltésére, melyet a krisztusi küldetés és a szentistváni Magyarország jelöl meg számára a magyar nemzet testében.
A könyv az Érden, 1940. augusztus 26–30-án tartott KALOT első papi nagytáborának előadásait és megbeszéléseit közli. A KALOT a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyesület Országos Testülete, mely 1938–1946-ig működött olyan eredményesen, hogy a kommunista diktatúra feloszlatta.