Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Selma Lagerlöf: Krisztus-legendák
A svéd Nobel-díjas írónő (1858–1940) kötete a legtöbbet olvasott egenda-novelláit tartalmazó munkája. Nyolc legenda keletkezéséről ő maga ejt néhány mondatot Szentséges éj c. kis elbeszélésében, amikor arról ír, hogy napkeleti útja után az ott hallott Krisztus-legendákat csokorba szedte. Lagerlöf ugyanis 1899–1900-ban Egyiptomban és Palesztinában nagyobb utazást tett, s nem csupán a helyeket kereste fel, ahol egykor Jézus járt, hanem összeszedte az apokrif és népi hagyományokat, melyeket a Bibliában nem olvasni, de eleven részleteikkel Jézus, a „názáreti próféta” személyéhez fűződnek.
Ilyen formán interetnikus értékű legendái esemény és írói képzelet összefonódásából születtek ezek a tündérien naiv legendaelbeszélések, fényt vetve Lagerlöf egész alkotói karakterére, az epikusra, az aprólékos realistára, a finoman szecessziós képalkotóra, de sokszor a Dante-i víziókat megközelítő északi látnokra, az atmoszférát teremtő mély beleérzőre, aki nem csupán színeket fest, hanem képek mögött mindig egy másik arcot, amelytől a modern ember sem szabadulhat, mert a lagerlöfi szimbólumok nem fakulnak, amíg a rohanó embernek egyetlen perce lesz, hogy bennük önmagára ismerjen.
Mindezeken túl az egész könyv a gyermeki léleknek is üdítő forrása, élmény és „szent történet”, mely a legendák pedagógiai hatásának értelmében képzeletet s lelket mozgat könnyebben befogadni az isteni titkokat.