Az Összegyűjtött munkák sorozat eme 14. kötete Prohászka Ottokár bölcseleti dolgozatait tartalmazza.
Ha bölcselkedni annyi, mint „keresni” világnézetet, életirányt és célt, akkor Prohászka nem volt bölcselő. Hisz ő kezdettől fogva zavartalan birtokában volt annak az igazságnak, mely homálytalan világossággal ragyog a kinyilatkoztatásból a hívő lélekbe; és ez több, erősebb, mélyebb és elevenebb, mint amennyit a kereső elme csak megsejdíteni is képes.
De ha bölcselkedni annyi, mint Isten-adta elmeéllel, nagy szellemi energiával és termékenységgel elmélyedni azokban a nagy kérdésekben, melyekkel a természet és lélek, a történelem és kultúra, a hit és élet minden gondolkodó elé odaáll, akkor Prohászka egészen kiváló fokban bölcselő; mondhatni, szellemi karakterének egyik fővonása a bölcselkedés.