Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Persico Ilona grófnő: A szent szeretet hősnője. Az ifjabbik Szent Melánia élete (383–439)
Az ifj. Szent Melánia (383–439) az id. Szt Melánia unokája. Régi római nemesi családban született, apja, Valerius Publicola szenátor volt. 13 évésen férjhez adták az unokafivéréhez, Valerius Pinianushoz, akivel 404-től önmegtartóztató életet élt. Vagyonuk egy részét eladták és szétosztották a szegények között, fölszabadítottak 8 ezer rabszolgát. A gótok elől Szicíliába vonultak vissza és kolostori közösségeket alapítottak. Betegeket ápoltak, gondozták a menekülteket és száműzötteket. 411-ben az észak-afrikai Tagastéban alapítottak egy-egy férfi ill. női kolostort. 418-ban Palesztinába költöztek. Anyja és férje halála (431⁄32) után kolostort alapított Jeruzsálemben, maga pedig az Olajfák hegyének közelében egy cellában vezekelt, majd betegeket és zarándokokat gondozott. Jól beszélt görögül és latinul, kéziratokat másolt. A Szentírást évente háromszor-négyszer elolvasta. Haláláig hatalmas vagyonát szinte teljesen szétosztotta.
Életéről viszonylag jól tájékozottak vagyunk annak a leírásnak az alapján, amelyet nem sokkal halála után készített papi kísérője, Gerontius (†485).
Az olasz Persico Ilona grófnő műve 1909-ben jelent meg XIII. Leó pápa nagy államtitkárjának, Rampolla bíborosnak azon forrásmunkája nyomán, mely hosszas kódex-tanulmányok eredményeként 1905-ben látott napvilágot. A könyvet gazdag képanyag illusztrálja.