A Keresztény Kis Könyvtár kötetei a tízparancsolatot, az anyaszentegyház parancsait, valamint a szentségeket magyarázzák, főként az erkölcsi nevelés céljával, de számos más vallásos témát is érint a sorozat (például a szekták, a babona, a szociáldemokrácia). A sorozat huszonhat kötete 1924 és 1929 között jelent meg.
Ez a kötet a sorozat tizenharmadik kötete, amely a három isteni erény legnagyobbikáról, a szeretetről szól. Az isteni erények a legfelségesebb parancsok, amelyek a többi parancstól annyiban különböznek, amennyiben csupán isteni kinyilatkoztatásból ismerjük kötelező voltukat, Isten tulajdonságaiból merítik indítóokaikat; s egyenesen azt célozzák, hogy Istennel itt a földön s egykor az égben örökre egyesüljünk, és éppen azért csupán Istentől belénk adott természetfeletti, kegyelmi erőkkel tölthetők be.
A szeretet legszebb himnuszát, a Szentlélektől ihletett lantján a nemzetek Apostola zengette el:
„Szóljak bár emberek és angyalok nyelvén, ha szeretetem nincs, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. Legyen bár jövendölő tehetségem és tudjak minden titkot és minden tudományt; legyen bár olyan teljes hitem, hogy a hegyeket áthelyezhessem, ha szeretetem nincs: semmi vagyok. Osszam el bár a szegények táplálására minden vagyonomat és adjam át testemet, úgy hogy égjek, ha szeretetem nincs: mit sem használ nekem”. (1Kor 13,1–3)