A Keresztény Kis Könyvtár kötetei a tízparancsolatot, az anyaszentegyház parancsait, valamint a szentségeket magyarázzák, főként az erkölcsi nevelés céljával, de számos más vallásos témát is érint a sorozat (például a szekták, a babona, a szociáldemokrácia). A sorozat huszonhat kötete 1924 és 1929 között jelent meg.
Ez a kötet a sorozat tizennyolcadik kötete, amely az emberi nem megmentésére, boldogítására égből lebocsájtott láncnak, a hét szentségnek második szeméről: a bérmálásról szól. A bérmálás rendeltetése az, hogy a keresztségben „vízből és Isten igéjéből újjászületett” embert megerősítse, a jámbor keresztény életre, hite vallására s megvédésére felkészítse. Bár önálló szentség, de mégis szoros a kapcsolata a keresztséghez, amelynek kegyelmét kiegészíti s bekoronázza. Nagy s kiváló jelentősége van tehát a keresztény életében.
Jóllehet Istennek minden kifelé való munkája közös, de mégis a bérmálás – mint általában véve a megszentelés minden műve – a Szentháromság harmadik személyének, a Szentléleknek van tulajdonítva. Minden szentségben ő dolgozik, azonban a bérmálás egészen sajátosan az ő szentsége; az ő eljövetele, pünkösdje minden egyes lélekre, külön-külön.