Aquinói Szent Tamás (1224–1274), a középkor máig legnagyobb hatású teológusa Roccaseccában született, előkelő család gyermekeként. 1244-ben belép a dominikánus rendbe. Tettét családja kalandregénybe illő módon próbálja megakadályozni, s miután visszatérhet a szerzetbe, Kölnben Nagy Szent Albert tanítványaként, majd a korszak szellemi központjában, a párizsi egyetemen teológiát és filozófiát tanul. A fiatal Tamást IV. Sándor pápa kérésére már 1256-ban professzorrá nevezik ki. Az egyetemi oktatás során ébred rá arra, hogy kora tudományosságából egy lényeges elem hiányzik: a rendszerezett tudás. Európa ebben az időszakban fedezi fel újra a klasszikus görög-latin műveltséget, s Tamás kétévtizedes alkotó munkája során a – főleg Arisztotelészre alapozott – filozófiát és az addigi keresztény teológiát foglalja rendszerbe. E folyamat egyik csúcspontja a Summa theologiae, mely évszázadokra meghatározza az Egyház teológiájának alakulását.
Marie-Dominique Chenu (1895–1990) könyve egyszerre korrajz, életrajz és műelemzés, melyet a laikus olvasó is bátran kezébe vehet, s a szakembernek sem okoz csalódást.
A „Szent István Könyvek”-et a Szent István Társulat az I. Világháború után indította útnak, s hamarosan a korszak egyik legnépszerűbb sorozatává vált. Tematikája felölelte a műveltség majd minden ágát a bölcselet, a hittudomány, a történelem, az irodalom, a pedagógia, a természettudomány stb. terén. Ez a kötet az újjáélesztett sorozat első kötete, amellyel az eredeti célkitűzésnek kíván eleget tenni a Szent István Társulat: egy-egy témakörben a legjobb művet adni az Olvasó kezébe.