Az Egyház a XX. század végén számos régi-új problémával került szembe, katolikusok és nem katolikusok milliói tesznek fel maguknak és másoknak kérdéseket a cölibátusról, a tévedhetetlenség dogmájáról, a fogamzásgátlásról, az elváltak újraházasodásáról vagy az egyházi népszavazásról. Vajon milyen mértékben alkalmazkodhat Róma a modern kor elvárásaihoz? Joseph Ratzinger, a Hittani Kongregáció prefektusa, akit egyesek „Páncélos Bíborosnak” vagy „Főinkvizítornak” is neveznek, olykor meghökkentő, de mindig gondolatébresztő válaszokat ad e kérdésekre. A Kúria ilyen magasrangú tagja még soha nem nyilvánított ennyire átfogó véleményt a kereszténység központi tanításairól.
Joseph Ratzinger bíboros 1927-ben Marktl am Innben született. Pappá szentelése után a katolikus teológia professzora Freisingben, Bonnban, Münsterben és Tübingenben. 1962-től a zsinat egyik vezető teológusa, 1977-ben Döpfner bíboros utóda a München-Freisingi érsekségben. 1981-ben kinevezik a Hittani Kongregáció prefektusává, mely az egyházi tanítás értelmezésének és védelmezésének központi hatósága. Felelősségi körébe tartozik többek között Róma szembesítése a harmadik világ felszabadítás-teológiájával, az Egyházon belül jelentkező bírálatokkal (Küng, Drewermann stb), de akár a Katolikus Egyház új katekizmusának szerkesztése is. A könyv megjelenése után, 2005-ben XVI. Benedek néven pápa.