A Szent István Társulat legfőbb teendője az 1948 utáni évtizedekben a hittankönyvek gondozása volt. Az egyházi iskolák államosítása utáni első – 1948/49. – tanév után 1949 szeptemberétől fakultatív lett hazánkban a hitoktatás. Az erre jelentkezett tanulók vettek részt benne, ezeket a hittanórákat csakis az iskolában lehetett tartani, másutt nem. De a fakultatív hitoktatás joga és lehetősége csupán az általános iskolára és a gimnáziumra terjedt ki, a többi iskolatípusra, oktatási-nevelési intézményre nem. Az ezután következető években, évtizedekben a hitoktatásra járó tanulók száma jelentősen csökkent, különösen a gimnáziumokban: erőteljesen és „eredményesen” működtek a hitoktatás ellenzői, az ateista-materialista tanügyi és pártpropagandisták.
A kommunista diktatúra nem akarta magára vállalni a hittankönyvek készítését, ez is egyik oka volt annak, hogy nem oszlatta fel a Szent István Társulatot. A Társulat fő feladata ebben az időben a hittankönyvek nyomtatása volt, azonban nem kapta meg a szükséges nyomdai támogatást a megfelelő minőségű hittankönyvek előállításához.
Ez a hittankönyv az általános iskolák VII–VIII. osztályának római katolikus tanulói számára készült, 1963-ben. A könyv tárgyalása a következő három részre oszlik: 1. A hitigazságok, melyeket Jézus tanított; 2. A kegyelemeszközök, melyeket Jézus üdvösségünkre rendelt; 3. A parancsolatok, melyeket Jézus elénk adott.
A hittankönyv kérdés-felelet formájában, világosan tanítja hitünk alapigazságait. Már az első három kérdés eligazít bennünket az életben: 1. Mi végett vagyunk a világon? Avégett vagyunk a világon, hogy Istent megismerjük, őt szeressük, neki szolgáljunk és ezáltal üdvözüljünk, vagyis a mennyországba jussunk. 2. Mikor szolgálunk Istennek? Akkor szolgálunk Istennek, ha akaratát tesszük s főképp, mikor kötelességünket teljesítjük. 3. Lehetünk-e itt a földön is boldogok? Itt a földön is lehetünk boldogok, de minden földi boldogság csak tökéletlen, bizonytalan és mulandó.