A keresztények tudatosan és nagy gondossággal választanak nevet gyermekeiknek. Jól tudják, hogy a keresztségben kapott név egy szenthez kapcsolja gyermekük életét. Ez a szent védi és oltalmazza őt: példájával és közbenjárásával segíti az üdvösségre vezető úton. S ki-ki az ő védőszentjének ünnepén tartja névnapját is. Á szentek kultuszának megerősödésétől kezdve évszázadokon át a keresztény családokban a névválasztás és a védőszentválasztás a legszorosabban egybekapcsolódott egymással.
Sok ősi magyar névnek és a nyelvújítás korában keletkezett új magyar névnek nem volt viszont védőszentje. Fekete Antal piarista atya könyve sok keresztnév eddig nem ismert vagy elfelejtett védőszentjét fedezi fel, s ha ez nem sikerül, egy-egy szent nevének jelentéséhez vagy hasonló hangzásához kapcsolja a nevet. A könyv a nevek felől közeledik a szentekhez, nem pedig fordítva.
Az eddig hivatalosnak tartott Ladó: Magyar utónévkönyv anyagának korrigálását is elvégzi a könyv. Sok népszerűtlen és mesterkéltnek tekinthető nevet kihagyott, illetve új nevekkel pótolt.
A könyv két, férfi és női csoportban tartalmazza a neveket. Tipográfiailag jelzi az 1. ősi magyar neveket, 2. a megmagyarosodott neveket és 3. az idegen neveket. A név után rövid nyelvészeti magyarázatot ad: a név eredete és jelentése. Ezután a rokon nevek és a védőszentek listája következik. A védőszent megnevezése után annak pár mondatos vagy szavas jellemzése áll ünnepének napját is megadva.