Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
A Ratisbonne atyák és Notre Dame de Sion
Ratisbonne Tivadar (1802–84) és Alfonz (1812—84), konvertiták srassburgi zsidó bankári családból származtak. Tivadart Bautain térítette meg, Alfonzt csodás jelenés a római S. Andrea delle Fratte-templomban. Mindketten papok lettek, s életüket a zsidók közt való térítőmunkának szentelték. Párizsban a Notre Dame des Victoires-templom lett működésük székhelye, s itt megalapították Stouhlen Anna közreműködésével a zsidók térítésével foglalkozó első Sion-intézetet, melyből a Sion-apácák és Sion-papok szerzetes társulata keletkezett.
A két Ratisbonne-fivérnek ugyanaz a hivatás jutott osztályrészül: imával, odaadással, önfeláldozással elősegíteni és siettetni a zsidó népnek a kereszténység nagy családjába való belépését. Ez az apostolkodás, az egyéni megtérések előmozdítása mellett, előkészítője annak az általános megtérésnek, amely megvalósíthatatlannak látszik, de amelyet határozottan bejelentett a zsidóságból megtért Szent Pál, akit Isten méltán tett meg a nemzetek apostolává.
A két Ratisbonne-fivér működése párhuzamos irányú volt, de mindegyike magán viselte elhivatásának sajátos bélyegét. Mindketten a szentség hírében haltak meg.