Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Zubriczky Aladár: A kereszténység lényege
A kereszténység soknak kezében árucikké alacsonyodott le. Ennek következtében megkezdődött nagy arányokban való hamisítása. A modern kereszténység receptjeinek, rendelvényeinek száma végtelen. Hallottunk már panteista, buddhista, pesszimista kereszténységről; láttuk megjelenni mint szélsőséges individualizmust, mint nagy személyiség tiszteletét, mint szocialista ábrándot; találkoztunk vele a történeti kritikának rideg mezében, de találkoztunk vele mint luxuskereszténységgel is. A leírt törekvések és áramlatok szülték azt a kérdést, mi a kereszténység lényege? Az irodalom áttekintése után e rövid tanulmány válasza a következő.
A kereszténység az emberiségnek Istentől magától adott egyetemes és végleges vallása, mely lényegében egyistenhívő és lényegében megváltói;
a) de az egyistenhívésnek bölcseleti és ószövetségi ridegséget a Szentháromság tana élénkíti és erkölcsi tartalommal tölti meg,
b) a megváltás eszméjét pedig két azonos középponttal bíró eszmekörben nyújtja:
b1) Istennek valóságos Fia örökre egyetlen fizikai személyben egyesülvén egyetlen emberi természettel, halála által megszerezte számunkra e földön a fogadott istenfiúságnak és e földön túl Isten boldogító látásának és bírásának kegyelmi lehetőségét, sőt egyéni közreműködésünk feltételezésével annak tényét;
b2) Istennek valóságos Fia és a Szentlélek a világ végéig egyetlen erkölcsi személyben egyesülvén a látható egyházzal, vele és általa közli velünk a megváltás gyümölcseit, és pedig a csalatkozhatatlanná tett emberi tanítás által a hitet, a szentségek által a fogadott istenfiúságot, valamint az emberré lett Isten Fiának testét-vérét, az egy látható főben összefutó hierarchia által pedig az örökélet révpartjai felé való kormányzatot, úgy, hogy ebben a látható egyházban már e földön megteremti a mennyország előképét, a hitnek, a szeretetnek és az engedelmességnek kötelékeivel kapcsolt, tehát etikailag a legnemesebbre irányított, természetfölötti társadalmat.