Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Zoltán Veremund: Szent Anzelm
Csodálattal tekintünk elmúlt idők szellemóriásaira, meghajtjuk elismerésünk zászlaját letűnt korok nagy államférfiai előtt. De tiszteletünk szeretettel párosul, ha a nagy idők nagy emberében a tudás és a közéleti nagyság mellett ott látjuk a rokonszenves lélek és jellem minden emberi gyöngeséggel megküzdő és az örökkévalóságba átnyúló diadalát is. Szent Anzelm egyháztanító, bencés szerzetes, canterburyi érsek élete ilyen nagyságot és diadalt tár elénk: a lélek győzelmét. Zoltán Veremund bencés főiskolai tanár könyve a korai középkor e legrokonszenvesebb alakjának „földi zarándokútját” mutatja be, és rámutat arra a jelentőségére is, amely Szent Anzelmet a tudomány és szellem történetében megilleti.
A könyv fejezetei: A clugnyi szellem; Az ifjúkor évei; A beci kolostorban; A kolostor atyja; A lelkiélet mestere; A középkori tudomány megalapítója; Anglia prímási trónján; Küzdelem az Egyház szabadságáért; Számkivetésben; Győzelem; Az utolsó nagyhét.
A könyv Szent Anzelm születésének kilencévszázados jubileuma alkalmából jelent meg.
Ez a mű a Szent István Könyvek sorozatának 112. kötete. Az 1923 és 1936 között megjelentetett Szent István Könyvek célja a katolikus kultúra fejlesztése, a katolikus tudomány terjesztése és népszerűsítése. A sorozat az emberi tudás minden ágát felkarolja, és a publikálás idejének tudományának színvonalán mozog. Megmutatja, hogy az igaz tudomány nem ellenkezik Krisztus kinyilatkoztatásával, melyet sértetlenül őriz, és a maga teljességében tanít a katolikus egyház. Meggyőzi a világot arról, hogy a tudós is, az irodalmár is lehet igaz katolikus, és ugyanúgy, a tudomány művelésében a katolikus hit és meggyőződés nem akadály, inkább nagy segítség. A kötetek oly stílusban jelentek meg, amely alkalmassá teszi őket arra, hogy minden művelt egyén érdeklődéssel olvashassa. A sorozat mindegyik tagja a katolikus világnézetnek beszédes hirdetője. Az olvasni vágyó katolikus közönségnek oly műveket nyújt, amelyek kielégítik igényeiket anélkül, hogy veszélyeztetnék hitüket, sőt amelyek alkalmasak arra, hogy a tudás és műveltség eszközeivel is megerősítsék őket vallásos meggyőződésükben és világnézetükben.