Valóban a kereszt Isten ereje és bölcsessége? És ha igen, akkor nem várhatjuk-e, hogy a természet és természetfölötti világ összhangja megnyilvánuljon a szenvedés kérdésében is? A szenvedésnek a kulcsa Szent Pál apostol szavai szerint: Krisztus; „ha tudniillik vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk” (Róm 8,17). A hívő elme elmélyed a titokban: Krisztus, „a láthatatlan Isten képmása, elsőszülött minden teremtmény előtt” (Kol 1,15), ő a szenvedés kulcsa. Ő, akiben „teremtetett minden az égben és a földön… minden őáltala és őérette teremtetett” (Kol 1,16), ő hordozza magában a szenvedés titkának végső megoldását.
A titok legmélyén áll a kérdés: ha Krisztus a Teremtő Istennek első gondolata (logikai, nem időrendi sorrend!), ez a gondolat már a szenvedést, mint ténylegességet is tartalmazta-e? Az Istenember emberi természete már magában foglalta a szenvedékenységet, a szenvedőképességet. Ezért a kérdés csupán az, hogy Krisztus, – aki Duns Scotus tanítása szerint mint legkiválóbb teremtmény létét nem köszönheti a bűnnek, – szenvedéseivel együtt független-e a bűnbeeséstől? Röviden: vajon a szenvedő Istenember a Teremtő első gondolata? Ezeket a kérdéseket tárgyalja a dolgozat négy esszéje.
Zakar András (1912–1986) mérnök, majd áldozópap. Mindszenty bíboros személyi titkára, a Mindszenty-perben III. rendű vádlottként hat évi fegyházra ítélték.