Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
XI. Pius pápa apostoli körlevele a katolikus papságról
Ez a füzet XI. Pius pápának az 1935-ben kiadott Ad Catholici sacerdotii kezdetű körlevele, melynek témája a katolikus papság és annak neveltetése.
A körlevél először a papi hivatás magasztosságát taglalja. A pap második Krisztus, az ifjúság keresztény nevelésének hivatott apostola és fáradhatatlan munkása; a házassági köteléket a jó Isten nevében és tekintélyével megáldja; az embereknek a felebaráti szeretetet prédikálja; az evangéliumi igazság és szeretet kölcsönös kötelességeit hangoztatja; a gazdagok és szegények számára egyaránt kívánatos valódi javakat világosan a szemük elé tárja; hivatalos hirdetője és fölszítója a bűnbánatnak és engesztelésnek. Az egyház ellenségei igen jól ismerik a papság munkájának hathatós erejét, s éppen azért harcolnak elsősorban a papság ellen, s igyekeznek azt a társadalomból kiüldözni. A papság kiirtása után remélik a katolikus vallás teljes pusztulását, amit kívánnak ugyan, de bizonyosan soha el nem érnek.
Azután a pap erényeiről és tudományáról beszél. Krisztus követéséről, a papi jámborságról, nőtlenségről, érdektelenségről a világi javakkal szemben, a papi buzgóságról, engedelmességről. A pap a teológiai tárgyak komoly és alapos tanulását és a szemináriumból hozott elégséges tudáskészletét mélyebb tanulmányokkal gazdagítsa, s így folyton alkalmasabb legyen az igehirdetésre és a lelkivezetésre. Azonkívül legyen jártas a világi tudományokban is.
Végül beszél a papság képzéséről és neveléséről. Ebben az első lépés a papjelöltek megválogatása. Inti a püspököket: „Egészen világos, hogy ebben is a felelősség elsősorban a püspökre hárul, akinek az egyházjogi törvény megparancsolja, hogy a szent rendeket senkinek ne adja föl, mielőtt annak kánoni alkalmasságáról tárgyi bizonyítékok alapján erkölcsi bizonyosságot nem szerzett; különben nemcsak súlyosan vétkezik, hanem kiteszi magát idegen bűnökben a bűnrészesség veszedelmének.”
Elhárítja a felesleges aggodalmakat. „A püspökök és szerzetesfőnökök ne ijedjenek el a köteles szigorúságtól abban a félelemben, hogy az egyházmegye, vagy a szerzet papjainak száma esetleg túlságosan megfogyatkozik… mindig jobb a kevés jó pap, mint a sok rossz.” Hangsúlyozza a család fontos szerepét a papi hivatások elnyerésében.
A körlevél a papsághoz intézett atyai szózattal zárul.