Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Wolkenberg Alajos: Az okkultizmus és spiritizmus múltja és jelene
Az okkultizmus (a latin occultum, „elrejtett, titokzatos” szóból) olyan rendszer és gyakorlati tudásanyag, amely egy adott nép, kultúra, vallás általános, közismert rendszere mellett speciális, kevés beavatottnak szóló, titkos eszközöket alkalmaz. Főbb területei: az alkímia, az asztrológia (mely sajátos világnézetet és jóslási műfajt is jelöl); a jóslás egyéb formái Tarot-kártya, tenyérjóslás, Uija-tábla, Ji King stb.); a spiritizmus (szellem- és halottidézés); az újabb időkben a channeling, az energiagyógyászat, a Feng Shui, az ufo-hit, a sátánizmus és a konkrét mágikus rítusok (inga, varázsvessző, varázskard, varázskör, varázsigék, átkok, amulettek, különféle meditációk, mantrák stb.). Az okkultizmus olyan hiedelem, melyben a különböző gyakorlatokba vetett bizalom a kozmosznak és titkos erőinek rejtett ismeretére, nem pedig egy istenség ismeretére alapozódik.
A Szentírás Isten szentsége és akarata elleni bűnnek, a pogányságba, a bálványimádásba visszatérő hűtlenségnek tartja, ennek megfelelően tiltja az okkult érdeklődést és ténykedéseket, és felhívja a figyelmet a veszélyeikre. Erkölcsileg az okkultizmus bűn az istentisztelet és a vallásosság erénye ellen; ennek jegyében.
A spiritizmus (a latin spiritus „szellem, lélek” szóból): az okkultizmus egyik ága, vallási jellegű szinkretizmus, amely meglehetősen kiterjedt mozgalmat hozott létre; nem függetleníthető a népies babona szintjén ősidőktől élő ún. kísértet-hittől, mely szerint egyes elhunytak megjelenhetnek.
A könyv a következő fejezetek szerint tárgyalja az okkultizmust és spiritizmust. 1. Az okkultizmus értelme és mai állapota; 2. A spiritizmus fogalma és értékelése; 3. A spiritizmus (okkultizmus) története; 4. Okkultista egyesületek és ülések; 5. Médiumítás és médiumok; 6. Híres és csaló médiumok; 7. A spiritizmus (okkultizmus) jelenségei és régibb magyarázataik, 8.A szellem- és „démonelmélet”. Katolikus és protestáns egyházi felfogás. Egyházi tilalmak; 9. Az okkultizmus tanításai és rendszere; 10. Az okkultizmus jelenségeinek újabb magyarázatai.
Ez a mű a Szent István Könyvek sorozatának 3-4. kötete. Az 1923 és 1936 között megjelentetett Szent István Könyvek célja a katolikus kultúra fejlesztése, a katolikus tudomány terjesztése és népszerűsítése. A sorozat az emberi tudás minden ágát felkarolja, és a publikálás idejének tudományának színvonalán mozog. Megmutatja, hogy az igaz tudomány nem ellenkezik Krisztus kinyilatkoztatásával, melyet sértetlenül őriz, és a maga teljességében tanít a katolikus egyház. Meggyőzi a világot arról, hogy a tudós is, az irodalmár is lehet igaz katolikus, és ugyanúgy, a tudomány művelésében a katolikus hit és meggyőződés nem akadály, inkább nagy segítség. A kötetek oly stílusban jelentek meg, amely alkalmassá teszi őket arra, hogy minden művelt egyén érdeklődéssel olvashassa. A sorozat mindegyik tagja a katolikus világnézetnek beszédes hirdetője. Az olvasni vágyó katolikus közönségnek oly műveket nyújt, amelyek kielégítik igényeiket anélkül, hogy veszélyeztetnék hitüket, sőt amelyek alkalmasak arra, hogy a tudás és műveltség eszközeivel is megerősítsék őket vallásos meggyőződésükben és világnézetükben.