Nicholas Wiseman (1802–1865) angol bíboros, érsek. Előadásai és cikkei az angol katolikusokat és anglikánokat egyaránt befolyásolták, különösen az Oxford-mozgalmat. Munkássága eredményeként 1850-ben helyreállították Angliában a katolikus hierarchiát, Wiseman westminsteri érsek és bíboros lett. Gondoskodott a klérus jó képzéséről, bátorította a katolikusokat a közéletben való részvételre.
Ez a regénye 1854-ben került nyomtatásra, és azonnal nagy sikert aratott. Ez az első magyar fordítása már 1856-ban napvilágot látott! A regény válasz a katolikusok ellen írt Hypatia című regényre (szerzője az angilkán Charles Kingsley), és Anglia elnyomott katolikus kisebbségének is szól.
A regény a IV. században, a Diocletianus császár alatti keresztényüldözéskor játszódik. Főhőse Fabiola, egy római nemesi családból származó fiatal, szép, elkényesztetett lány, akinek mindene megvan, de élete nem teljes. Egy nap dühkitörésében megtámadja és megsebesíti Syrát, egy rabszolgalányt, aki titokban keresztény. Syra alázatossága, érettsége és iránti tanúsított hűsége átformálja Fabiolát, aki végül kereszténnyé lesz. A könyv másik szereplője Pancratius, egy keresztény mártír szentéletű fia, akinek ellenfele a pogány Corvinus. Corvinus mindent megpróbál, hogy Pancratiust és a keresztény közösséget elpusztítsa. Pancratius azonban a keresztény megbocsátással felel Corvinus tetteire. Fulvius egy másik ellenlábas, aki a keresztényekre vadászik. Drámai események után kiderül, hogy Syra az elveszettnek hitt húga, és végül ellene mond ördögi szándékainak, keresztény lesz belőle, és remete életet kezd.