A könyv Szent X. Pius pápa (1835–1914) élete. X. Piust, Giuseppe Sartót 1858-ban szentelték pappá, 1884-ben mantovai püspök, 1894-ben velencei pátriárka és bíboros, 1903-ben pápa.
Elődje, XIII. Leó pápa érdeklődése főleg az Egyház külső életére irányult, ezzel szemben X. Pius pápa minden erejével az Egyház belső megújulása felé fordult. Első enciklikájában (1903) ezt írta: „Egész pápaságunk célkitűzése, hogy mindent megújítsunk Krisztusban azért, hogy Krisztus legyen minden mindenben.”
Szívügye volt a papok megszentelődése, mert úgy látta, hogy „a papnak először saját magában kell megformálnia Krisztust, ha ugyanezt másokban végre akarja hajtani”. Gondja volt az egyházi zene ápolására. Szenvedélyesen szerette az igazságot, és harcolt is érte. Az úgynevezett „modernizmus” irányzatában különös veszedelmet észlelt. 1910-ben a pápa elrendelte az antimodernista esküt. X. Pius pápa gondolkodásában a vallási élet foglalta el a központi helyet. Lelkipásztori tevékenységében Vianney János volt a példaképe. Különös gondot fordított az Eucharisztiára és a belső életre. A mai liturgikus élet kulcsszava, az actuosa participatio, „tevékeny részvétel”, tőle származik. Az volt a célja, hogy „a hívek a szentmisét imádkozzák, és ne mise közben imádkozzanak”. Indítványozta és szorgalmazta a gyakori áldozást is és a gyermekek korábbi első áldozását.
Kifejezett kívánsága volt, hogy halálakor testét ne balzsamozzák be, de amikor a boldoggá avatáskor felnyitották a sírt, a testét teljes épségben találták! Három évvel később, 1954. május 29-én XII. Pius pápa a szentek sorába iktatta.