Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
William Joseph Walter: Morus Tamás és korszaka
Morus Tamás (1478–1535) VIII. Henrik kancellárja, de amikor a király második” házasságát nem fogadja el és megtagadja az esküt a királyra, mint az anglikán” egyház feje, bezárták a Towerba, és végül kivégezték. A könyv a későbbi boldog és szent vértanú életrajza.
A könyv bevezetése: „Az élénk benyomás, melyet a múlt idők példái gyakorolnak ránk, míg hideg nézői maradunk a jelennek, vagy azon ellenállhatlan érzelemnek tulajdonítható, mely bennünket a régiség tiszteletben tartására von; vagy azon kegyeletnek, melyel a nagy halottak iránt természetünknél fogva viseltetünk. A távolság elvonja gyakran szemeink elől a foltokat és tökéletlenségeket, melyek közelről kellemetlenül illetnének. Mindazonáltal némelyek oly magas, az emberi gyarlóságon annyira túlemelkedett jellemet tüntettek föl életükben, hogy nincs szükségük a régiség eme varázsára, miszerint egész érdekünket és egész bámulatunkat magukra vonják. Ezek számából való Morus Tamás is.”
Halálakor Erasmus, egyik jó barátja így kiáltott fel: „Morus meghalt! Morus, kinek lelke fehérebb volt a hónál, s kinek lángesze felülmúlta minden honfitársaiét. Az ő jósága annyira be van vésve minden ember szívébe, hogy mindenki siratja halálát, mint egy atyáét, vagy testvérét. Könnyeket hullatni láttam oly embereket, kik soha nem ismerték, kik soha nem vettek tőle legkisebb jótéteményt; és én míg e sorokat írom, arcom könnyektől ázik, bár minden erőmből iparkodom azokat visszatartani.”