A kötet 277 karácsonyi és 101 Mária-éneket tartalmaz. Vallási szférába tartozó zenefolklorisztikus mű, amely az egyházi népénekek világába, az utolsó évtizedekben erősen elhanyagolt területére visz, indokoltan ismeretterjesztő céllal is. A magyar egyházi népénekhagyomány teljesebb megismertetését segíti, hellyel-közzel fejlődésében és századok élő-alakuló-izmosodó gyakorlatában. Megmutatja azt, amit a Krisztus születését megjelenítő ünneplő énekanyagban az elmúlt félévszázadnyi időben talált a szerző a magyar nép körében, s megmutatja Mária-tisztelő, búcsújáró népünk legkedveltebb énekeit, amelyeket az időben bárhol, bárki hallhatott.
A Mária-énekek rész már 1948-ban egyszer megjelent, de terjesztésre nem kerülhetett. Ez valójában a szerző doktori értekezése, amelyet vallásos néprajzi tárgykörben újszerű témaválasztással elsőként írt s elsőként Bálint Sándorhoz, az akkor kinevezett egyetemi tanárhoz.
A két különböző témakör időbeliségében eltérő két énekanyag. Míg a Mária-énekeket Volly István 1948-ig gyűjtötte, addig a karácsonyi énekeket szinte a könyv kiadásának idejéig, s így egy egész életpálya gyűjtői tevékenységét tükrözik. Ezt árulja el a karácsonyi énekek modernebb tálalása is: nemcsak a puszta énekhagyományt adja, hanem a nép életében játszott szerepét, ünnepi szokásainak bőségében jelentkező funkcióját is. Ezt célozzák a karácsonyi ünnepkör hat hetének, advent első vasárnapjától vízkeresztig tartó időszakának, énekes szokásleírásai és helyi jellegzetességeinek ábrázolása.
Volly István az egész magyar nyelvterület zenei örökségéből merít, nem a közigazgatási, hanem a nyelvi határokat tekinti. Sőt még messzebbre, az emigrációba is követi a hagyomány vonulási irányát, s eljut az amerikás magyarokhoz, az első háború előtt „kitántorgók” közösségeihez is. Így kerülhetett gyűjtési térképére Erdély, Moldva, Bukovina, Felvidék, Délvidék, Burgenland mellé az USA is.
Volly István énekgyűjteménye rendhagyó énekeskönyv. Nem valamiféle népénektár vagy kántorkönyv, annál több.
Volly István (1907–1992) tanár, népdalgyűjtő, zeneszerző. Kodály Zoltán tanítványaként 1937-ben zeneszerzői oklevelet szerzett. Betlehemes játékát 1934-ben a Zeneművészeti Főiskolán mutatták be. 1945 decemberében a romos pesti Ferences-templom előtt állította föl az amerikai katonai misszió a „Mindenki karácsonyfáját”, mely előtt adták elő Volly István egyik betlehemes játékát, amelyet a Magyar Rádió közvetített. 1947-ben a külföldre menekült magyar cserkészeknek tanított népdalokat. Népdalok fölhasználásával állította össze a regöscserkészek indulóját.