A Szent István Társulat határozata szerint évenként egyszer Pesten vagy más városban nagygyűlést (később: közgyűlést) tart. Ezen szavazati joggal rendelkezik mindegyik alapító és részvényes tag. A nagygyűlés egyik legfőbb feladata: „a kiadandó munkák előrajzának [= tervének] megbírálása, az évi számadások megvizsgálása, az alapszabályok netalán szükséges módosítása, új választmányi és dolgozó tagok választása”. A kiadandó művekről, a beküldött kéziratokról a választmány által felkért bírálók mondanak véleményt, s ennek alapján dönt a választmány a kiadásról vagy visszaküldésről. A nagygyűlés választja meg a tekintélyes világi tagok közül az egy vagy két elnököt, akik főként a külvilág előtt képviselik a társulatot, s elnökölnek a havonta tartandó választmányi üléseken. (A nagygyűlés elnöke mindig a társulat fővédője: a hercegprímás.)
Az első közgyűlést 1848-ban tartották. A szabadságharc leverése után a birodalmi rendelkezéseknek megfelelően a társulat addig nem tarthatott közgyűlést, amíg erre a hivatalos hatóságtól engedélyt nem kap. Az engedélyt megkérték, de az sokáig váratott magára.
A társulat 1856-ban tartotta hetedik közgyűlését, amelynek beszámolója ez a füzet.