A lélek kérdésével foglalkozik e mű. Amikor halljuk a „lélek” szót, egymásután szállnak föl képzeletünkben azok a szenvedélyes gondolatok, amelyek a lelket a valóság világából kiirtani törekedtek. Az angol empiristák, mint Hume, a francia forradalom anyagelvűi, a Kant-féle fenomenalizmus, a XIX. század német materialistái, a darwinisták, az ideálisabb irányzatú modern undt-Paulsen-iskola és számtalan tanítványaik mind kimarják a lelket a tudományból, a hitből s a közmeggyőződésből. S látjuk, mennyi lélek szenvedett hajótörést; mennyi vallásos szív omlott össze; mennyi erkölcs és erény hervadt el e pusztító tanok nyomán. Mert ha nincs lélek, nincs örökkévalóság, és miért az önmegtagadás? Mire jó a szenvedélyek megfékezése?
De a nagy, lelkeket fellázító hullámok lassan elülnek, a kedélyek egyensúlyba jutnak, az elmék ismét alkalmasak higgadt elmélyedésre, finom elemzésre, éles megkülönböztetésre. Mikor ugyanis minden gondolat végiggondolta és egyúttal kiélte már magát, mi az eredmény? Mit mutat a mérleg? A lélek helyébe behelyettesített értékek kiállják-e a bírálatot?
E mű célja: kimutatni, hogy a különféle lelket-tagadó bölcseleti áramlatok csődbe jutottak, s hogy a korunkban felmerült nagy kérdések: főleg a gondolkodás önkénytessége, függetlensége, teremtő ereje s vele kapcsolatban az önmagát kifejtő szép egyéniség, a személyiség, a több-ember alaköltése sem a múlt, sem a jelen egyoldalú léleknélküli bölcselkedéséből meg nem érthetők.
A könyv két részben tárgyalja a kérdést: 1. Természetszemlélet és lelki élet (a materializmus és a lelki élet; a túlzó spiritualizmus világszemlélete és a helyes dualizmus világszemlélete) és 2. A lélek természete (lelkesség a világban; a lélek természete; a lélek a test építőmestere; a lélek gondolatvilágunk építőmestere és a lélek az ember egyéniségének kovácsa).