Az Isten azért teremtette az embert, hogy őt megismerje, szeresse, neki szolgáljon s ezáltal üdvözüljön, vagyis a mennyországba jusson. A katekizmus ezen első tétele magában foglalja az élet legszükségesebb tudását. A halhatatlan lelkű emberre nézve ugyanis semmi sem lehet fontosabb ezen a világon, mint az Isten megismerése s akaratának teljesítése. Az előbbivel a hittan, az utóbbival pedig az erkölcstan foglalkozik.
A hit az üdvösségnek elengedhetetlen, de nem egyetlen kelléke, egymagában még nem üdvözít. A hitnek tovább kell folytatódnia az Isten akaratának teljesítéséig. Ez pedig a jónak a követésében s a rossznak az elkerülésében áll. Amikor az ember eljut ehhez a ponthoz, akkor már hite tevékennyé vált, s így megtalálta a teljes utat az üdvösséghez.
Ez a tevékeny hit az élet tudománya, s ennek szabályaival az erkölcstan foglalkozik. Az erkölcstan tehát az a tudomány, mely megismerteti velünk azokat az elveket és törvényeket, melyek helyes vonatkozásba hozzák az embert Istennel, önmagával és felebarátjával.
Mind a természetes, mind pedig a kinyilatkoztatott erkölcstan szabályai kötelezik az embert. Megőrzésüket és megmagyarázásukat az Úr Jézus az Anyaszentegyházra bízta. Ő van hivatva arra, hogy életünk ezen reguláit előadja, nekünk pedig legfőbb kötelességünk azokat elfogadni s életünket azokhoz alkalmazni. Összefoglalásukat a katolikus erkölcstanban találjuk meg. A katolikus erkölcstan két részre oszlik: az általános és részleges erkölcstanra. Az előbbi általános vonatkozásban szól az emberi kötelességekről, azok teljesítéséről, illetőleg megszegéséről. Az utóbbi pedig részletezi ezen kötelességeket Isten, önmagunk, felebarátunk s végül katolikus Egyházunk iránt. Ilyen felosztásban tárgyalja e könyv is a katolikus erkölcstant 42 fejezetre lebontva.