Ez a könyv jórészben egy esztendő (1941) publicisztikáinak gyűjteménye, melyben a szerző a magyar ember sorsát figyelte, útjait kutatta. A magyarét és az emberét, keresztény lelkiismerettel és nemzeti öntudattal. Hullámzik, örvénylik, viharzik körülöttünk a kor. Mi a magyar kötelessége? … A magyaré, aki ezer év óta él ezen a földön, s akinek itt különleges történelmi hivatás és felelősség jutott.
A századok jöttek és tovatűntek. De nemzetünket életösztöne, valóságérzéke – talán nem kis mértékben éppen társtalansága és magárautaltsága – megannyi szerencsétlenségen, megpróbáltatáson és összeomláson át mindenkoron megmentette és fönntartotta számára a rendkívüli feladatot, hogy Kelet és Nyugat között különleges szerepet vigyen, s megállja a helyét elpusztíthatatlanul. Voltak hősi tetteink, amelyekkel a művelt világot védtük és fájdalmas hibáink, amelyekkel önmagunkat téptük. Ezekért bűnhődnünk és vezekelnünk kellett. Azokért a jutalom és a hála gyakran elmaradt. De az idők változó sodrában mégis volt, amit töretlenül meg tudtunk tartani. Az egyik nemzeti és emberi szabadságeszménk tudatos akarása s ezért független államiságunk félemlíthetetlen megőrzése. A másik nem ingadozó hűségünk a krisztusi hithez s ezzel együtt következetes hódolatunk Szent Péter trónusa iránt.
Az itt közölt cikkek nem a napi politika, nem a pártharc vitairatai, hanem hozzászólások az egyetemes emberi világ és a sajátos magyar nemzeti élet örök kérdéseihez. A szellem fegyvereivel való szolgálatnak alázatos kísérlete, a fegyverek szellemének idején (a második világháború idején). A sajtó szabadságából és az ettől elválaszthatatlan felelősségből származó hódoló kötelességteljesítés az Igazság iránt, mert nemcsak igazat kell írni, hanem az igazat meg is kell írni.
A cikkek főbb témái: A magyar ember és a világ; A magyar ember és az alkotmány; A magyar ember és az élet; A magyar ember és az ország és A magyar ember és a szellem.
Tóth László (1889–1951) katolikus író, újságíró, a 34. Eucharisztikus Világkongresszus sajtóirodájának vezetője. A Mindszenty-perben hetedrangú vádlottként tízévi fegyházbüntetést kapott. Két évvel később a váci fegyházban halt meg.