Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Thomas Merton: Hétlépcsős hegy
Thomas Merton (1915–1968) amerikai trappista szerzetes, teológus, misztikus, író. Írásaival fölébresztette az érdeklődést a szemlélődő szerzetesi élet iránt. Ez a műve talán legismertebb, önéletrajzi munkája.
Az ember élete vándorút a földön. Ez az ősrégi és sokatmondó kép azonban nem csupán végességünkre figyelmeztet, hanem végtelen távlatainkra is. Akár tud róla az ember, akár nem: a mennyei honvágytól hajtva keresi az igazságot és a boldogságot – a teljességet.
Az önéletrajz és memoár-irodalom írója olyan útra vállalkozik, amelyik itt a földön sohasem érhet célba egészen, hiszen a végtelen Istenhez tart a lélek vándorútja. Isten azonban nem csupán sejtelmes, félelmes vagy elérhetetlen messzeség, hanem a Szeretet, aki nekünk adta magát. Aki őt keresi, abban már valamiképpen jelen van. Aki erről az útról számol be, az nemcsak saját történetéről szól, hanem a Gondviseléséről is: nemcsak saját tetteit sorolja el, hanem Isten tetteit az ő életében.
Szent Ágoston „nyugtalan szívével” keresi Istent Thomas Merton is. Önéletrajzának mélységei több rétegben tárulnak elénk. A legkülső réteg: „érzelmes utazás”. Elkísérünk kalandjaira egy forróvérű fiatalembert, aztán egy mindenre fogékony, de talajtalan egyetemista szemével végigpásztázzuk a harmincas evek divatos szellemi áramlatait. A könnyed, csevegő felszín alatt azonban szilárdabb és személyesebb talajra bukkan az olvasó. Merton minden erejével a boldogságra és a szabadságra törekszik. Járja a maga külön útját – eleinte a dantei poklok mélységeiben kalandozva, aztán egyre elszántabban és elkötelezettebben körözve fölfelé a megtisztulás „hétlépcsős hegyén”. Szembenéz saját bűneinek iszonyatával és az emberiség gonoszságával is. A „szentek lázadásával” száll szembe mindkettővel. De a bűnt legyőzi a kegyelem. A vallomás igazi mélyrétege: a bűn és a kegyelem élet-halál harcának, megtérésének története. Merton őszintén elemzi tetteit, indítékait, szándékait, a lélek bensejében lejátszódó viharokat. Ugyanakkor érzékeny rezonanciával, a hitben hálás szeretetre gyulladt szívvel veszi sorra a Gondviselés ajándékait életében. Megtérése nem egyetlen varázslatos pillanat műve, hanem hosszú emberi érlelődésé.
Merton nem-titkolt célja ez: saját keresésének történetét útikalauznak is szánja útjukvesztetten bolyongó embertársainak. „Leírom azt, amit fölfedeztem, hogy aki hasonló állapotba kerül, elolvashassa és megtudhassa, mit kell tennie …”
Merton nem annyira teológus, mint inkább az Isten szeretetétől lángra gyulladt próféta, aki életét szánja arra, hogy ez a tűz minél hatalmasabb erővel égjen a földön. Tudja, hogy az ember csak legbenső lényegében egyesülhet igazán Istennel: az értelem meggyőzése kevés – a szív megtérésére van szükség. Önéletrajzát ezzel a mondattal zárta: „A könyvnek vége, a keresésnek nem.”