Tarczai György (mely Divald Kornél írói álneve) kétkötetes műve a Családi regénytár huszonnyolcadik és huszonkilencedik kötete.
„A Családi regénytár azt a nehéz, de szintoly fontos föladatot tűzte maga elé, hogy olyan magyar regényirodalmat létesítsen, mely nem állítja az olvasót az elé a kínos választás elé, hogy válasszon egyfelôl vallásának igazságai s az erkölcs parancsai, másfelôl a regény olvasása közt; mely nem akarja elhitetni azt, hogy a művészet a vallás és erkölcs elvein túl fekvő valami; de még azt sem, hogy a regényírónak szabad a könyvébôl szószéket csinálnia a katolikus vallás ellen, de sohasem a katolikus vallás mellett; szabad hirdetnie, hogy az emberi élet egyetlen rugója a testi önfenntartás és a faj fenntartása, de nem szabad hirdetnie, hogy vannak ezeken kívül egyéb rugói is.”
„Ezzel a sorozattal a Szent István Társulat olyan regényirodalmat akart teremteni, mely nem léha vagy gonosz, hanem amely méltó a magyar nemzethez, s méltó arra, hogy az irodalomtörténet majdan foglalkozzék vele.”