Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Székely Nándor: Krisztus apródjai
A regény a gyermekek kereszteshadjáratáról (1214) szól, Franciaországban és Egyiptomban játszódó kalandortörténet, színes, drámai, földrajzi és történelmi ismeretekre oktató.
A regény a sötétnek mondott középkorban játszódik, mely a legnagyobb lángelméket adta Európának. A középkor adta az emberiségnek Szent Ágostont, Assisi Szent Ferencet, Aquinói Szent Tamást és Duns Scotust, és a sötét középkor emelt iskolákat s volt terjesztője világosságnak és tudománynak. Ma a vallásos élet reneszánszában tudjuk csak megérteni, mit ajándékozott az Egyház minden korok háborgó és nyugtalan lelkeinek.
A vallás ellenségei minden rossz kútforrásának, minden kór okozójának, minden emberi nyomorúság előidézőjének az Egyházat tartják. Szépirodalmi termékek és gyakran iskolai könyvei is nagyrészt ezeket az eszméket hintik el a fogékony ifjúi lélekben. Apák szégyenkeznek gyermekeiket vallásoktatásban részesíteni, hadat üzennek mindennek, ami az erkölcs, hit, hazaszeretet és vallás pillérein nyugszik.
De ha mi nem is emelkedünk fel a kereszthez, a kereszt lehajol hozzánk és felemel bennünket abból a fertőből, amelybe süllyedünk. Tudatára ébredünk, hogy erő és hatalom mind mulandó, enyészetnek induló hívságok, ha nem vallás és erkölcs a szülőanyja. Visszakerülünk a kereszthez nemcsak érzésben és gondolkodásban, hanem mindennapi életünk ezer megnyilvánulásában is. Ott tartunk ismét, hogy a hit és erkölcs fokmérőjével mérjünk mindent. Mi is lehetne felemelőbb, mint tiszta erkölcs, törhetetlen hit és a hazai rögök iránti rajongó szeretet?
Ezt az egyszerű igazságot akarja e regény, Krisztus apródjai, a maga közvetlen és megkapó hangján érzékelhetővé tenni. Fellebbenti a fátyolt a középkor gyönyörű öt esztendőjéről, amikor gyermekek, gyenge és fejletlen ifjak indultak útnak, hogy Krisztus országát megtisztítsák a hitetlen pogánytól. A kereszteshadjáratok kétszáz ragyogó esztendejének öt fenséges éve, amikor Marseille-ből néhány ezer gyenge gyermek kelt útnak, hogy a Szentföldet visszafoglalják az arabtól.
Író még nem nyúlt ehhez a témához. A francia Henri Bordeaux csak epizódszerűen említi Kis keresztesek című regényében. Az iskolában a tanító elmondja a száraz, történelmi valóságot. „Marseille-ben nyolcezer ifjú kelt tengerre, hogy visszavegyék a Szentsírt. De a tengeren gonosz lélekkufárok kezébe kerülnek, kik Alexandria és Kairó rabszolgapiacain eladják őket. Csak hosszú esztendők kínos szenvedésé után szabadítja meg őket a német császár.” Ez a rövid történelmi valóság kapta meg Székely Nándor lelkét, ki csak nemrég lett tagja az Üdvözítő Egyházának. A Krisztusért ömlött könnyek és az Érte hullajtott verejték megtermékenyítették az ő lelkét is és az Apródokról írt, akiket az Úr Jézus annyira szeretett.
Különleges értéket és érdekességet ad a regénynek, hogy magyar földről indul és két magyar fiú a főalakja a cselekménynek. Az egyik, a nemes apród, jó, alázatos, könyörületes, tiszta lélek, ki megingathatatlanul törtet a cél felé. A másik, jobbágyi fegyverhordozója, ki hű szolgája urának, ameddig az hatalmas és erős, de menten ellene fordul és árulója lesz, amint a balsors gazdája ellen esküszik. Az áruló jobbágyfiú megbűnhödik és megvezekel, azonban vétkéért és kegyetlenségéért: a Szentsír védelmében esik el. Ezzel a szomorú akkorddal végződik a regény. Úgy érezzük azonban, hogy Krisztus apródjai feltámadnak, új életre kelnek, itt élnek közöttünk és méltó utódai az apró, középkori ősöknek. Amazok a Tábor-hegyére akarták kitűzni a keresztet, a maiak a szívükbe vésik, hogy onnan hirdesse a szeretet és béke igéit. (Breyer István)