Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Szántay-Szémán István: A Boldogságos Szűz a Kelet képtiszteletében és legendáiban
Kelet Mária-kultusza széleskörű és sokoldalúan érdekes témakör, amely mind történelmi, mind dogmatikai és liturgikus szempontból is alapos feldolgozást érdemel és kíván.
Az 1938-as budapesti nemzetközi Eucharisztikus Világkongresszus előkészületében Szentséges Atyánknak volt egy mélységes történelmi igazságot, perspektívát és egyben Kelet felé kedves atyai figyelmet jelentő megnyilatkozása. A Pápa szerint: Kelet nélkül a Világkongresszus nem lehet teljes, mert az Egyház, mint Krisztus titokzatos Teste, nem lehet csonka a szeretet Szentségének hódolatos imádásánál. A keresztény Kelet liturgiájában csodálatos dogmatikai mélységgel és liturgikus költészettel fonja össze az Eucharisztia és a Mária-kultusz őskeresztény valóságát. Termékeny olajfának nevezi a Boldogságos Szüzet, „Akiből az élet gyümölcse”, majd gyökérnek, – „amelyből szeplőtelen módon Isten sarjadzott”.
Kelet Mária képeiben szinte illusztrálva van az a számtalan magasztaló jelző, melyet liturgiájának gyöngyei a Boldogságos Szűzre vonatkozóan kifejeznek. E jelzők és képek, mint Kelet lelkének gyönyörűséges kivirágzásai, nemcsak költői szépségüknél és kifejező jelképes értelmüknél fogva értékesek, hanem azért is, mert abban a történelmi időben születtek, amikor Krisztus Urunk istenségét és a Boldogságos Szűz Istenanyaságát botor eretnekségek támadták. A keleti liturgiában tehát az ősi hitvallás bizonyságtétele minden jelző, minden kép, amely a Boldogságos Szűznek a megváltásban való kiválasztottságát és hozzánk való anyai viszonyát aposztrofálja.
A Boldogságos Szűz tisztelete Keleten ősrégi. Valamennyi Mária ünnep Keletről veszi eredetét s éppen ezért a Mária-tisztelet úgyszólván vérükbe ment át. Annyira hozzászoktak a Mária-kultuszhoz, hogy azt, aki a Boldogságos Szüzet nem tiszteli, istentelennek tartják és nem ismerik el kereszténynek.
A könyv bemutatja az őskeresztény képtiszteletet, kitér a képromboló mozgalomra, leírja Damaszkuszi Szent János fellépését és szerepét a képtiszteletben, részletesen taglalja a Boldogságos Szűz keleti képeit, majd a Szent Hegyről, Athoszról szól. Ezután egy sor athoszi Mária-képet mutat be a hozzájuk fűződő legendákkal.