A könyvet egy szatmári irgalmas nővér írta, és útbaigazítást kíván nyújtani mindenkinek, aki tanácstalanul áll az élet válaszútjánál, s aki a tökéletesebb életre kívánja elszánni magát.
A jótanács jótétemény! Nos, ez a könyv is az lesz. Annak, aki nem figyel a magasabb szóra, égi hang lesz, mely gondolkodóba ejti a könnyelmű szórakozót. A töprengőnek viszont vigasztaló és iránymutató megoldást jelenthet.
M. Erna nővér sorai okos, szelíd mondanivalója kedves és értékes. A mélyből jön: a rács tiszta világa mögül és a szív legmélyéből. Ha a szerzetesnők ruhájának fehér-fekete foltja feltűnik az utcán, nézzünk utánuk mindig szívesen! Úgy nézzünk rájuk, mint törékenyszervezetű, de erőslelkű asszonyokra, mint mesebeli anyácskákra, akiknek adósa a világ. Ez a nagy adósság kétféleképpen törleszthető: tiszta fogalmakat szerzünk a szerzetesnői életről, és imádkozó, dolgozó menetoszlopukba mindenki beáll, akit az Úr erre meghívott.
Ez a könyv azért íródott, hogy egy se maradjon az útszélen állva azon jó leányok közül, akiknek Isten hivatást adott a szerzetesnői élet áldozatos, de éppen ezért Isten előtt nagyon kedves munkájához.
Hogy élnek a szerzetes nővérek? Miként formálódik ki az életük? Ezek olyan kérdések, amelyekre M. Erna nővér könyve szűkre szabott terjedelmében világos és szakszerű választ ad. A válasz és a magyarázat a rács mögül jön. Illetékes és szakszerű.