Szabó Ferenc jezsuita versei túlnyomórészt bibliai alapokra helyezett, szentírási ihletettségű műveket tartalmaz; a szerző vallomása szerint egy „kis zsolozsmáskönyv”, melyben a több ezer évvel ezelőtti dicséreteket, hálaadásokat és könyörgéseket „itt és most” a saját imáivá transzponálta. Természetesen nem csak a sajátjaivá, hiszen gondolatai sokaknak adhatnak segítséget, hogy „a dicséret, a hála, a könyörgés és a remény szavait intézzék Istenünkhöz, aki Teremtő és Szabadító, mindenható és irgalmas Atyánk”.
A költő ajánlásából: „Naponta imádkozom a zsoltárokat, mint minden pap és szerzetes. Az ún. «óliturgia» a zsinati liturgiareform után ugyan elhagyta az átokzsoltárokat, ill. bizonyos zsoltárok egyes szakaszait, de valójában a 150 zsoltár túlnyomó részét felvette a zsolozsmába. (A teljes szövegek a bibliafordításokban, vagy Sík Sándor és újabban Farkasfalvy Dénes költői fordításaiban olvashatók.) Bevallom, a zsolozsmát imádkozva nemegyszer szellemi akrobatikára van szükségem, hogy beleéljem magam az ószövetségi ember, mondjuk Dávid király lelki helyzetébe. A dicséret és hálaadás, a bűnbánatért való esdeklés a legkönnyebb. Nehezebb a helyzet, amikor Izrael történetéről van szó. Mert a zsoltárokban benne van az egész ószövetségi üdvtörténet. Ilyenkor arra gondolok, hogy mindez Jézus Krisztusban teljesedett be, és hogy Jézus maga is imádkozta ezeket a zsoltárokat; miként az egyházatyák és a középkori írók is gyakran a zsoltárkommentárokkal fejezték ki istenélményüket.”
A kötet külön értéke, hogy az utolsó fejezetben Paul Claudel, Pierre Emmanuel és több más francia költő zsoltárparafrázisait olvashatjuk magyar fordításban.