A könyv bevezetéséből: …és aztán egy napon – úgyszólván minden előzmény nélkül – hirtelen ráébredsz, hogy nem mentél férjhez és most már nem is fogsz férjez menni. Nem fontos, hogy milyen körülmények között, hány éves korban, de egyszer bekövetkezik. Valami elmúlt és nem jön vissza többé sohasem. Azon a napon ne vizsgáld kétségbeesetten az első ráncokat az arcodon, ne téptesd restelkedve az első fehér szálakat a fejeden. Azon a napon ne borulj sírva az asztalra, és ne okolj, ne vádolj senkit keserű szívvel és keserű szóval.
Azon a napon meleg, bízó, gyermeki szeretettel tárd ki szívedet az Úr Isten felé. Mert tudd meg: nincsenek véletlenek és nincsenek véglegesen elrontott életek. Akár a magad cselekedetei, akár a mások intézkedései határozták meg látszólag életed útjait, – akár társadalmi helyzeted, akár gazdasági viszonyaid okozták, hogy egyedül maradtál: nem a véletlennek játéka életed folyása. Emberek szavai és cselekedetei – az Úristen gondolatai; helyzetek, körülmények, tények és sorsok az Úristen kezének rezdületei. Nincs véletlen és nincsen elsodortatás: Isten szerető, gondoskodó, szent akarata az, ami életedet irányítja. Lehet, hogy most nem ismered még fel ezt az isteni akaratot. Lehet, hogy soká rejtve marad előtted. De egyszer megismered és áldani fogod. Ha nem előbb, hát az örökkévalóságban. Azon a napon tedd félre a miérteket. Hűvös fejjel és meleg szívvel rendezd el a múltat, bízó lélekkel és munkás kézzel kezd el: építeni a jövőt.
Magadnak kell az utadat megválasztanod, magadnak kell az utadat megjárnod. Ne félj tőle, lépj rá bátran, az Isten az, aki Neked ezt az utat adta. A könyv útbaigazításait, olyan szerző adja, ki maga is ezt az utat járta: botladozva, tévedezve, el-elfáradva, megtikkadva, szélben fázva, esőben ázva, de valahogy mégiscsak jókedvűen előre, és aki most már a visszanézés stádiumába jutván, nagyon-nagyon csendesen azt imádkozgatja: – Köszönöm, Uram, azt az utat, amit járattál – nagyon szép volt. Amen.