A szerző, Somogyi Antal (1892–1971) nagyprépost, teológiai tanár. Ő adta fel
Boldog Apor Vilmosnak operációja után az utolsó kenetet. Könyvében a következő
négy fejezetben tárgyalja a vallás és a modern művészet kapcsolatát.
I. Egyház és művészet (Mi a művészet?; A műélvezet; A művészet az élet
egészében; A művészet az eszmék szolgálatában).
II. L’art pour l’art és egyházművészet.
III. A korszerűség kérdése (Régi és új; Miért kell korszerű egyházművészet?;
Modern művészet; Expresszionizmus).
IV. Egyházművészet és liturgia (A beuroni iskola; J. van Acken könyve).
Ez a mű a Szent István Könyvek sorozatának 46. kötete. Az 1923 és 1936 között megjelentetett Szent István Könyvek célja a katolikus kultúra fejlesztése, a katolikus tudomány terjesztése és népszerűsítése. A sorozat az emberi tudás minden ágát felkarolja, és a publikálás idejének tudományának színvonalán mozog. Megmutatja, hogy az igaz tudomány nem ellenkezik Krisztus kinyilatkoztatásával, melyet sértetlenül őriz, és a maga teljességében tanít a katolikus egyház. Meggyőzi a világot arról, hogy a tudós is, az irodalmár is lehet igaz katolikus, és ugyanúgy, a tudomány művelésében a katolikus hit és meggyőződés nem akadály, inkább nagy segítség. A kötetek oly stílusban jelentek meg, amely alkalmassá teszi őket arra, hogy minden művelt egyén érdeklődéssel olvashassa. A sorozat mindegyik tagja a katolikus világnézetnek beszédes hirdetője. Az olvasni vágyó katolikus közönségnek oly műveket nyújt, amelyek kielégítik igényeiket anélkül, hogy veszélyeztetnék hitüket, sőt amelyek alkalmasak arra, hogy a tudás és műveltség eszközeivel is megerősítsék őket vallásos meggyőződésükben és világnézetükben.