Sólyom Sándor (1909–1984) hittanár, plébános műve az önismeretkeresésről szól, azt közelíti meg több irányból. A könyv elmélkedései, esszéi a következő témakörökbe tagozódnak:
I. A legnagyobb világtalány
Ember a viharban (Életszemlélet); Élet a szemfedő fatyolán keresztül (Az
önismeret hiánya); Örökemberi kérdések (Az önismeret fontossága); Az
ember-szfinx (Az önismeret kálváriája); Elhibázott élet (Az önismeret célja);
Örök források (Az önismeret forrásai); A két-arcú ember (Az önismeret akadálya s
elhárítása).
II. Önismeretre segítö külsö eszközök
Szívünk őrei (Édesanya. Édesapa. Példa. Barátság. Szerelem. Házastársak);
Rózsaoltás a vadócba (Iskolai nevelők. Lelkiatya); Könyvek birodalma (Jó és
rossz könyvek. Lelkiolvasmányok. Szentírás).
III. Önismeretre segítő belső eszközök
Hídépítés (Imádság. Elmélkedés. Lelkigyakorlat); Léleksebek gyógyítása
(Lelkiismeretvizsgálat. Gyónás. Jézus Szíve. Oltáriszentség); Örök csillagok
(Szentek. Őrangyal. Szűz Mária. Tisztaság); Diadalmas élet (Szenvedés.
Életbátorság).