A nemiség főcélja a fajfenntartás, utódok létrehozása s azok testi, szellemi s erkölcsi felnevelése által. E cél csak egy férfiúnak egyetlen nővel való állandó, kötelező összeköttetése mellett valósul meg, mert a házasságon kívüli összeköttetés fél a gyermektől és meg inkább fél annak nevelésétől, sőt képtelen is arra. Semmiféle lénynél nem olyan hosszú a tehetetlen gyermekség s vezetésre szoruló ifjúság ideje, mint az embernél. E hosszú idő alatt mindkét szülőnek egyesített munkája, nemcsak az anya gyengédsége, hanem az atya tekintélye is szükséges ahhoz, hogy a gyermek testileg, szellemileg és erkölcsileg kifejlődjék, s élethivatása betöltésére képessé tétessék. Hozzá e nevelő munkára nem egy, hanem több gyermeknél van szükség, hiszen a fajfenntartás azt követeli, hogy egy-egy szülő-pár több gyermeket neveljen fel. Világos mindebből, hogy a férfi és nő összeköttetésének állandónak, életfogytiglan tartónak kell lenni. A gyermek java, a bonum prolis szempontjából a természet nem akármilyen nemi viszonyt, hanem házasságot követel.
Ez a monumentális mű Sipos István nemzetközi hírű egyháztudós könyvének negyedik kiadása, melyet tanítványa, Gálos László dolgozott át a megjelenés idején, 1960-ban érvényben levő egyházi törvények, hiteles törvénymagyarázatok, döntvények és a magyar egyházi partikuláris jog alapján.
A könyv hatvanöt paragrafusban tárgyalja a házasságjog teljes rendszerét. Ezek a paragrafusok a következő tizenegy fő témakörbe sorolandók: A házasságról általában; A házasságkötés előzményei; Az akadályokról általában; A tiltó akadályok; A bontó akadályok; A házassági beleegyezés; A házasság alakja; Az érvényes házasság jogi következményei; A házastársak szétválasztása; A házasság utólagos érvényesítése; A második házasság. A könyv függeléke házassági ügyirat-mintákat tartalmaz.