Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Sík Sándor: Őszi fecske. Versek
A kötet Sík Sándor piarista költő verseit tartalmazza. Két részből áll. 1. az 1946–1958 között írt versei (kivéve a politikai telítettségűeket, melyeket a diktatúra nem engedett közölni) és 2. egy válogatás az 1910–1940 közötti verseiből, melyek előzőleg az Összes Versek (1940), Győzöd-e még? (1945) és a Tizenkét csillagú Korona (1947) c. kötetekben jelentek meg.
Aligha van katolíkus költő életének és életművének jellemzésére találóbb szimbólum, mint a címben szereplő fecske. Ennek a sebesszárnyú, kéthazájú, eredendően magyar, de seholsem – vagy talán mindenütt – otthonos rnadárnak a sorsában benne feszül a katolikus költő életének és művének mínden szépsége, nagysága és problémája.
A katolíkus költő két hazája, amelyről sohasem feledkezhet meg: a föld és az ég. Részletesebb tartalmi összefüggésben így sorolhatnók tovább a párhuzamokat és „ellentéteket”: Isten és világ, Teremtő és teremtmény, test és lélek, szellem és anyag, természet és természetfeletti, véges és végtelen. Amikor a költő az egyikről gondolkozik vagy énekel, mindig a másik távlataíban, a másik fényében, mondhatni „jelenlétében” él és alkot. Sokszor egy-egy versnél nem is tűnik fel kifejezetten az a „kettősség”, ez a lehető legnagyobb teljességre való törekvés, – ez nem is lehet mindenkor a költő szándékában –, de egy-egy életműben legtöbbször világosan és határozottan megmutatkozik.
Sík Sándor azok közé a kevesek közé tartozik, akik tudatosan, színte költői programszerűséggel vállalják és hirdetik ezt a kettőséget, és ezt az egyetemességet. (Csanád Béla)