A kiadvány két ifjúsági háborús színdarabból áll. Mindkettő az elsö világháború alatt íródott, a témájukat is onnan merítve.
Morvay, a főhös „ébredéséről” szól. Így szól tanárjához: „A tanár úrnak nincs joga tartóztatni! Éppen a tanár úrnak a legkevésbé. Emlékszik tanár úr, mit mondott Pesten a búcsuzásnál az iskolában? Hogy a háború fel fogja ébreszteni bennem az alvó hőst. A tanár úr szava volt az első ébresztő. A tanár úr a felelős, ha talpra állt, ami eddig aludt bennem.” És folytatja: „A háború első nyomasztó benyomásai valami tompa súlyt dobtak a lelkemre. De mikor az első idegsokk elmúlt, fölzúgott körülöttem valami lélekrázó zűrzavar és bennem a tanár úr szava, mint egy izgató, szuggeráló jóslat. Éreztem, hogy megfordul velem a világ, hogy minden, ami régi, elmúlt és eltünt és jönni fog valami új, valami más; más leszek. Hős? nem tudom; az valami nagyot jelent, kimagaslót, ez pedig valami nagyon egyszerű és természetes: embernek kell lenni, nem alvajárni, mint azelőtt!”
Ez a dráma a világháború legfőbb mozzanatait törekszik az ifjúság lelkének prizmáján át az iskolai szinpad kereteibe vetíteni, s ott játszva, lelkesítve a háborús pedagógiát szolgálni.