Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Sebes Gyula: Az életre való nevelés
A pedagógia, a fejlődő ember művelése, kettős tevékenység: oktatás és nevelés. A szükséges, hasznos és értékes ismeretek átszármaztatásán alapszik. Ezzel a tevékenységgel kezdődik, ez azonban sohasem szűnik meg, hanem lényeges, legfőbb tényezője marad a fejlődő emberrel való foglalkozásnak. Ez az oktatás, vagy más szóval tanítás. Az oktatás azonban az ifjúra nézve az ismeretszerzésen túl más haszonnal is jár. Az ismeretek által, különösen azoknak helyes módon történő megszerzése közben fejlődnek szellemi erői, finomodnak érzései és edződik cselekvőkészsége. Ez a többlet az oktatásnak minden mozzanatát nyomon kísérő testvércselekvése, a nevelés útján áll elő. A két tevékenység kapcsolata a gyakorlatban nem különíthetők el. Egymásban vannak, együtt haladnak. Nem képzelhető el oktatás, mely az ismeretkincs átszármaztatásán túl más eredménnyel nem járna. Nem is tanítottak sohasem olyan anyagot, amely csak mint ismeret jöhetett volna számba. A tanítástól mindig vártak az ismeretkincs gyarapodásán túl valami többletet, – ha mást nem, legalább az értelem erősödését. Másrészt a nevelés legfőbb tényezőjének mindig az oktatást tekintette és arra támaszkodott. A helyes gyakorlat szerint nincs külön oktatás és külön nevelés, hanem nevelőoktatás van.
Ez a könyv a legújabb lélektani megállapítások alapjaira épített gyakorlati neveléstan. Folytatása a szerző korszerű oktatással foglalkozó előző munkájának. Ez a könyv is azon az elven alapszik, hogy a nevelőnek nem szabad egy helyben topognia, hanem alkalmazkodnia kell a haladás követelményeihez a nélkül, hogy erőnek erejével előre rohanna. A könyv, amennyire csak lehet, a nevelést alkalmazza az élet igényeihez.
A könyv a témát a következő négy részben tárgyalja: 1. A nevelés gondolatának története; 2. Az értelem nevelése; 3. Az érző lélek művelése; 4. A cselekvés iskolája.