Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Schütz Antal: Krisztus jelenléte az Oltáriszentségben
Ha Szent Ágoston a mai emberiségre alkalmazná a két város elméletét, nagyon tágra kellene vennie a „földi város” határait. S széles e területen aligha lehet jó reménnyel megszólaltatni az Oltáriszentség mélységes, de gyöngéd dallamait; itt egyelőre csak a pünkösdi lélek vihar hordozta nyelvei, vagy a keresztnek hatalmas szava találnának utat a fülekhez – a szívekhez csak akkor, ha huzamosabb élettapasztalat és kiábrándulások ismét fogékonyakká teszik a lelkeket az örök élet igéi iránt.
De az „Isten városában” is, a keresztények gyülekezetében nem lett-e az élet kenyere botránykő, melyen egynek megtörik hite, másnak pedig nem tud táplálkozni lelke? Keresztény embert is hányat megejtett az ész-bálványozás! Pedig az Oltáriszentség az okoskodó ész keretei közé nem fér. Történetkritikusok sokan szálakra fejtik az evangéliumokat és az első századok hitbizonyságait, és nem tudják ott megtalálni a szentségi jelenlét hitét. Aztán hány gyöngédebb lélek áll a XVI. sz. óta folyvást erősbödő szubjektivizmus hatása alatt, mely Isten-keresésében nem akar közvetítőt, és még azt a fátyolt sem tűri meg, mellyel a szentség elfödi előle Krisztust! S valamennyien egy természettudományos kornak gyermekei, kiket egész szellemi irányzatuk hozzászoktatott, hogy csak azt tartsák valóságnak, legalább hatékony, elevenítő valóságnak, ami az érzékeknek vagy a mikrométernek hozzáférhető; s az Oltáriszentségben látszat ellenére meg kellene találniuk és élet forrásává tenniük egy érzék-, sőt elme-meghaladó valóságot.
Mindezekkel szemben a könyv föladata megmutatni, hogy élet és igazság a kinyilatkoztatásnak minden szava, az is, mely az Oltáriszentségben megjeleníti Krisztust; ami a zsidóknak botránkozás és a pogányoknak bolondság, az a hivatottaknak Isten ereje és Isten bölcsessége.