A dogmatika a katolikus teológia hittételekkel foglalkozó része. Tárgya az egész kinyilatkoztatás, mindaz, amit Isten önmagáról, a teremtett világról és az emberről kinyilatkoztatott.
Schütz Antal huszonnyolc éven át működött a Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Karának dogmatikai tanszékén, és ezen idő alatt „a dogmatika tanítását olyan nívóra emelte, amely méltán vette fel a versenyt a külföldi egyetemek dogmatika-tanításával. Szinte emberfeletti emlékezőtehetsége, bámulatos és töretlen szorgalma, elméjének szintetikus ereje és a teológia áhítatos, önfeláldozó szeretete volt a forrása annak a hatalmas életműnek, amely Schütz professzor kétkötetes Dogmatikájá-ban és annak latin nyelvű összefoglalásában leszűrődött.” Ez a mű határkő a magyar teológiai tudomány történetében. Mindvégig megőrzi a tudományos „csúcs”-szintet, s ugyanakkor első olvasásra is érthető, sőt érdeklődést kelt. Ebben nagy szerepe van arányérzékének: a témáját az egyes paragrafusokon belül alpontokra osztja, ezeket ismét kisebb egységekre taglalja.
Az Európa-hírű teológus, Horváth Sándor így ír róla: „Schütz Antal dogmatikája a maga nemében tökéletes… Nem kísérlet, hanem egy, a problémák egész erejét felfogó elmének a műve ez, amely gondolkodásra késztet és vezet… A könyv igen nagy értéket képvisel, s mint repertórium, nagy szolgálatokat fog tenni… Schütz két művének megjelenése eseményszámba megy a teológiai irodalom terén. Hogy mily nagy értéket képvisel főleg a magyar nyelvű dogmatika, azt a szakember nem is igen tudja megmondani. Nekem csak az tűnt fel, hogy a problémáknak minden, úgy spekulatív, mint pozitív oldala, oly jóleső érthetőséggel, tárgyilagossággal és leülepedett bölcsességgel van megvilágítva, hogy valóban párját kell keresni… dr. Schützöt e két műve [a magyar és latin nyelvű Dogmatika) az Egyház tudósainak legjobbjai közé emelte föl. Szívből örülök, hogy ezt magyar emberről írhatom le.”