Ha a kereszténység teljesen, még tanítására s történetére nézve is, ismeretlen volna előttünk, ha sem a fát, sem gyökereit nem látnánk, s csupán csak a gyümölcs volna szemünk előtt, még akkor is kénytelenek lennénk elismerni, miszerint e gyümölcsöt nem a föld termelte, hogy nedve természetfölötti forrásból származik.
A könyv a kereszténység eredményeit tárgyalja három: 1. az erkölcs, 2. a bölcselet és 3. a társadalmi viszonyok területén.
A tárgyalás megállapítja, hogy „az európai műveltség a kereszténység gyermeke”. Továbbá „…van bizonyos erő a kereszténységben, melly az észt, szivet, társaságosságot, az emberi természet egész épületét föntartja, s nélküle el nem érhető magosságra emelé, melly általa mindig nagyobbíttatik ; hogy olly elv, melly mindenütt, hol érintkezésbe lép az emberiséggel, legyen az bárminő, pogány vagy műveletlen, vad vagy polgárisodott, elvénült vagy ifjú, minden tagját olly értelmi, erkölcsi s társadalmi tekintélyre vezeti, mellyet magától elérni sohasem volt képes, daczára az ezen elv elérkezte előtt négy ezer évig tartott erőködésének; mellytől örökké fosztva maradott ott, hova az még el nem jutott; mellyet meg nem tarthatott ott, honnan eltávozott; hogy ez elv, mondom máshonnan jő, s nem az emberiségből, hogy szükségképen az emberiség Alkotójának közbenjárását tételezi föl.”