Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Radó Polikárp: Az egyházi év
Az egymást váltogató évszakok körforgalma életünket is változatossá teszi, megújítja a természetet, új termést érlel és gazdagít minket, mikor áldását betakarítottuk, azután elöregedik a természet és látszólag megdermed, meghal, hogy a napok hosszabbodásával és felmelegedésével újra kezdődjék elölről az egész.
A Szentlélek sugalmazó és vezető tevékenysége az Egyházban a természetes évhez hasonlóan életre hozta a természetfölötti évnek körforgását. Az Egyház éve, a liturgikus év, az Úrnak esztendeje ez. Ha valahol, itt szemlélhetjük a Szentlélek titokzatos és bölcs tevékenységét: hogyan vezette az Egyházat a századok folyamán, hogyan fejlesztette ki, növelte kicsiny magból az egyházi évet terebélyes fává, úgyhogy megfelelt mindig minden kor újabb szükségleteinek és igényeinek.
Ragyogó égboltként magasodik az Isten esztendeje a Vándor-Egyház földi pályája fölé. Álló csillagai a szépséges Mária-ünnepek, a szentek szinte megszámlálhatatlan ünnepei bolygókként tündökölnek rajta, napja és holdja a két liturgikus kör. Adventtel kezdődik a keresztény élet első ünnepköre; Karácsony, a megváltás előkészítésének liturgikus ciklusa. A második ünnepkör Hetvened vasárnapjával kezdődik és Pünkösddel végződik, ez a húsvéti ciklus, mely Szentháromság vasárnapjával fejeződik be. Ez az Egyház fő ünnepköre, tárgya a megváltás végrehajtása. Utána egészen Adventig az ünnepkörökön kívül álló idő kezdődik: az évfolyás vasárnapjainak ideje.
Az egyházi év lényege a ciklus . Körforgásban egy év tartama alatt visszahozza ugyanannak a dolognak egyes részeit, mint a természetes év újra meg újra meghozza az évszakokat. Az egyházi év maga Krisztus, aki Egyházában állandóan megmarad. Az egyházi év egyúttal visszaemlékezés az üdvösség történetének eseményeire. Nem „puszta és csupasz visszaemlékezés a régmúlt korszak eseményeire”, hanem a keresztény tökéletesség ragyogó példáját tárja szemünk elé, és egyúttal az isteni kegyelemnek forrása. A mű végigvezeti az olvasót az egyházi éven (a II. vatikáni zsinat előtti liturgikus rend szerint), és bemutatja főbb ünnepeit a következő fejezetek szerint.
A folytontartó ünnep: a vasárnap; Az Úrjövet ideje; Karácsony; Az esztendő eleje; Epifánia (Vízkereszt); Gyertyaszentelő: A Találkozás ünnepe; Vízkereszt utáni idő; A böjtelő ideje; A Szent Negyvennap és nagyböjt; A nagyböjt, a keresztség ideje; A nagyböjt, a bűnbánat ideje; A nagyböjt, az önmegtagadások ideje; A Szenvedés ideje; Húsvét, az ünnepek ünnepe; Ascensio (Jézus mennybemenetele); Búzaszentelő; A pünkösdi Lélek ünnepe; A Pünkösd utáni idő; Hármas ünnep Pünkösd után; Jézus Szent Vérének ünnepe; Mindenszentek és Halottak napja; Szeplőtelen Fogantatás ünnepe; Gyümölcsoltó ünnepe; Szűz Máriának, Királynénknak ünnepe; Sarlós Boldogasszony; A Kármelhegy Asszonyának ünnepe; Havi Boldogasszony; Az Assumptio a régi magyar irodalomban; Kisasszony napja; Mária Szentséges Nevének ünnepe; Magyarok Nagysszonyának ünnepe; Rózsafüzér ájtatosság.