Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Radó Polikárp (össz., ford.): A vértanúság emlékei
A „Keresztény remekírók” című sorozat tizenhat kötete 1944 márciusa és karácsonya között került ki a a Stephaneum nyomdájából, Kühár Flóris szerkesztésében. Ennek eme második kötete Radó Polikárp: A vértanúság emlékei.
A kötet keresztény eleinknek hősi viselkedését szemlélteti a modern kritika vizsgálatát is megálló egykorú történeti forrásokban. Mikor ezeket a mélyen megható, az emberi és keresztény lélek mélységeibe bepillantást nyújtó dokumentumoknak átnézését befejezi az ember, egy szó, ez a fogalom csendül minduntalan fülünkbe: „Diógmos!” „Üldözés” – 64-től 313-ig, éppen 250 évig! Diógmos, ez a szó rettentette meg ezer és ezer ember szívét, ezt tudták már a gyerekek, ez süvít végig a katakombák Egyházának történetén. A hősiességnek csodáit termette ez az ókeresztény kor. Az utolsó, legvéresebb üldözés szemtanúja, kortársa: Szent Eusebios ezt mondja: „Minél erősebb a kereszténység, annál hevesebb az üldözés.”
De fordítva is így van. Az első három század Egyházának történetét csak az értheti meg, aki az események egymásra toluló sorozatában, az egyházi intézmények kifejlődésének szövevényében, az egyházi irodalom erdejében, mindenben, megtalálja e három század korának vezető elvét: ami üldözés (diógmos) ritmusa. Minden nagyobb üldözést mind nagyobb növekedés követ. Tertullianus megalkotta ennek jelszavát, a diadalmas igazságot: „Semen est sanguis christianorum!” Mag a keresztények vére!
A kötet e véres kor tanúit szólaltatja meg, az „igazság igéinek” gyöngyszemeit fűzi egybe a keresztény ókorból. A forrásokat mindig az eredeti szövegből fordítja görögből vagy latinból.