Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Prohászka Ottokár: A bűnbocsánat szentsége
Ez a könyv rövidített változata Prohászka Ottokár „A keresztény bűnbánat és bűnbocsánat” című tanulmányának, mely mint pályamunka 1893-ban a Pázmány-egyetem hittudományi karán a Horváth-féle jutalmat nyerte el.
Kisfaludy Á. Béla dogmatika-tanár (kinek utódja lett Prohászka az egyetemi katedrán 1903-ban) hivatalos bírálatában azt mondja róla: „Fölfogása és tárgyalási módja mindenben éppen ellenkezője az elébb méltatott pályaműnek. Felöleli ez is az egész pályatételt, de nem a szokásos iskolai keretben; a tárgyát illető irodalmat ez is ismeri és föl is használja, de nem mondatokat idéz rőf számra, hanem az adatokat és eszméket dolgozza föl; az alárendelt kérdések fejtegetését általában rövidre fogja – és végre nemcsak élvezetes nyelven, de oly emelkedett s egyszersmind tömött stílusban, a koncipiálás annyi önállóságával dolgozik, hogy irodalmunkban szinte meglepetés számba megy”.
Többet mondhatott volna. Hisz első tekintetre föltűnik e műben a szív mélységeinek, legfinomabb mozdulásainak is szokatlan beleérzéssel való meglátása és megrajzolása, mely itt a teológiát csakugyan aszketikává, a dogmatikát lelki olvasmánnyá avatja; valami egészen újszerű plasztikai erő, mely a száraz szövegmagyarázásokba, teológiai levezetésekbe, sőt iskolás vitákba is meleg életet tud önteni, és a múltat úgy támasztja föl, hogy az élet közvetlenségével szól.
S ez az életszerűség, mely a teológiát mint talán Pázmány óta soha magyar nyelven, egyben vonzó olvasmánnyá teszi, sehol nem csorbítja a mű tudományos értékét. Ma sem találni erről a kérdésről a teológia világirodalmában jobb összefoglaló monográfiát. Spekulatív tárgyalásához nincs mit hozzáadni a mai tudósnak sem; és az utolsó évtizedekben fáradhatatlanul dolgozó történeti és irodalmi kritika is csak jelentéktelen kiigazítani valót talál. A lángelme itt a kutatás és az adatok gyérebb világánál is csodálatos biztonsággal látott.
A könyv részei: 1. A Messiás bűnbocsátó hatalmat hozott s hagyott maga után; 2. Az egyház bűnbocsátó hatalma föltétlenül szükséges és általános; 3. A bűnös az egyház lábainál (A bánat teológiája; Az erősfogadás; A gyónás; A bűnbevallás megrendítő hite s gyakorlata; A gyónás haszna; Az elégtétel); 4. A feloldozásban föltűnik a keresztény penitencia szentségi méltósága.
Ez a mű a Szent István Könyvek sorozatának 15. kötete. Az 1923 és 1936 között megjelentetett Szent István Könyvek célja a katolikus kultúra fejlesztése, a katolikus tudomány terjesztése és népszerűsítése. A sorozat az emberi tudás minden ágát felkarolja, és a publikálás idejének tudományának színvonalán mozog. Megmutatja, hogy az igaz tudomány nem ellenkezik Krisztus kinyilatkoztatásával, melyet sértetlenül őriz, és a maga teljességében tanít a katolikus egyház. Meggyőzi a világot arról, hogy a tudós is, az irodalmár is lehet igaz katolikus, és ugyanúgy, a tudomány művelésében a katolikus hit és meggyőződés nem akadály, inkább nagy segítség. A kötetek oly stílusban jelentek meg, amely alkalmassá teszi őket arra, hogy minden művelt egyén érdeklődéssel olvashassa. A sorozat mindegyik tagja a katolikus világnézetnek beszédes hirdetője. Az olvasni vágyó katolikus közönségnek oly műveket nyújt, amelyek kielégítik igényeiket anélkül, hogy veszélyeztetnék hitüket, sőt amelyek alkalmasak arra, hogy a tudás és műveltség eszközeivel is megerősítsék őket vallásos meggyőződésükben és világnézetükben.