Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Prohászka Ottokár: Soliloquia – I. kötet (Összegyűjtött munkái, XXIII. kötet)
Sokak számára bizonyára meglepetés, hogy Prohászkától aránylag terjedelmes naplójegyzetek maradtak fönn, melyeket nem szánt nyilvánosságra. Római tanulmányaitól kezdve, 1878-től írta naplóját egészen életének utolsó évéig. Aki csak futólag is beletekint ebbe a két kötetbe, hálás bámulattal állapítja meg, milyen értéket hagyott ránk ezzel is a nagy püspök.
Prohászka az ő naplószerű följegyzéseit lelki napló-nak kezdte. Ugyanakkor kezdett más fajta följegyzéseket is: megfigyeléseket emberekről és dolgokról, gondolatokat, hasonlatokat, hallomásokat stb., melyekről gondolta, hogy később a szószéken vagy katedrán hasznukat veheti. Ezeknek a följegyzéseknek felbecsülhetetlen értéke, hogy megnyitják azt a szentélyt, amelyben alakul, fejlődik, izmosodik Prohászka, a lelki ember, az apostol, a gondolkodó, a szociális úttörő, sőt az író … Közvetlen közelből bemutatják Prohászkában a misztikust, hogy Prohászkának egész lelke és minden törekvése mennyire Isten-szolgálatra volt beállítva, hogy minden emberi megnyilatkozást és természeti jelenséget mennyire a hit szemével nézett. Tartalmuknak jó része nem is más, mint egy teljesen a természetfölötti világba merült lángoló és finom, gazdag és erőteljes léleknek Istennel és a mennyei udvarral folytatott magánbeszélgetése: Soliloquia.
Egy minden ízében misztikai léleknek közvetlen megnyilvánulásai ily terjedelemben és kiteljesedésben valószínűleg először jelennek meg irodalmunkban.
Az élet közvetlen melegét sugárzó és egy nagy egyéniség és nagy író teljes varázsában égő imádságszerű megnyilvánulások, valamint a lelkigyakorlatok döbbenetes elszántságot lehelő elmélkedései teszik a Soliloquia-t páratlan lelkiolvasmánnyá, melynek hatását mindenki megérzi, aki csak félig is készséges lélekkel fog hozzájuk.
A napló eme első kötete az 1878 és 1919 között évek jegyzeteit tartalmazza.