Prohászka nagyságának korántsem kimerítő jellemzése, hogy tüneményes szónok; szónoki kiválósága csak egyik szembetűnő hajtása sokkal mélyebb gyökerű nagyságának.
Ez a kötet az Ősszegyűjtött munkáinak 13. kötetének folytatásaképpen újabb beszédeket tartalmaz. Közli az itt-ott található és drága kincsként őrzött híres kőnyomatos esztergomi spirituálisi beszédeket.
A Prohászka-kutató számára ezeknek a beszédeknek az is külön varázsa, hogy belevezetik a nagy papnevelő és lelkivezető műhelyébe; meg-megnyitják előtte azt a szentélyt, amelyben nagyra nőtt, egészen a heroizmus magaslatáig, az aszkéta és imádkozó Prohászka. A Naplókon kívül nincs Prohászkának írása, mely annyi személyes vonatkozást tartalmazna, mint éppen ezek az esztergomi beszédek.
Ezek a beszédek hivatva vannak külön értéket képviselni az író és szónok Prohászka kincsesházában.
A kötet beszédei a következő csoportokba tartoznak: a Szent Szűzről, szentekről szólók, alkalmi egyházi beszédek és vegyes beszédek (nem mind egyházi).