A Diadalmas világnézet Prohászka legegyénibb műve.Apologetikus mű, amelyben a keresztény világnézetet beleállítja a kultúrvilág eszmeáramlataiba.
Ami Prohászkából az esztergomi visszavonultság áldott csöndes évei alatt kiérlelődött, az itt mind kezet fogott ritka remeklésre: régi igazságok diadalmas bajnoka és új irányok sastekintetű prófétája, a lélekjárás minden mozdulását ismerő és a lelki kínok minden vonaglását megérző lelkiatya, az ész és szív minden húrján teljes biztonsággal játszó tüneményes konferencia-teremtő, a természetnek, életnek és kegyelemnek ihletett énekese itt az élmények mélységével, a gondolatok ragyogó eredetiségével, a meggyőződés és felsőbbséges szellem sugallta nemes retorikával, kimeríthetetlen alakító erővel olyan művet alkotott, minőt a magyar irodalom addig nem ismert; művet, melyben egyesül Kölcsey nemes lendülete és heve Vörösmarty dús lelkületével, Széchenyi pátosza Gyulai Pál klasszikus művészetű egyszerűségével, Petőfinek mindig rohamra kész demokratasága Kemény Zsigmond szellemi előkelőségével… S mindez a lelkiség, az evangélium, a katolikum szolgálatában! Valóban, ilyen hangokat még nem hallatott a magyar nyelv! A Diadalmas világnézet-be belehárfázta a maga kimélyült, egészséges, kegyelemmel átitatott, zseniális, diadalmas nagy egyéniségét. A Diadalmas világnézet a negyvenötéves Prohászkának tökéletes arcképe. (Schütz)
Talán a legfontosabb üzenete ennek a könyvnek az a megállapítás, hogy a modern embernek elsősorban megfelelő világnézetre van szüksége. Állítja, hogy itt alapvetően világnézeti kérdésekről, világnézeti küzdelmekről van szó. Milyen legyen ez a világnézet? Legyen harmonikus. Szerinte ezt csak a keresztény világnézet tudja nyújtani, mert a normális és szerencsés személyiséget csak ez tudja létrehozni. Nyíltan kijelenti, hogy a liberalizmus és a szocializmus beteggé tette az egyes embert és a társadalmat, tönkretették a harmonikus világnézetet. (Barlay)