Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Pitroff Pál: Bevezetés az esztétikába
Ennek a könyvnek a célja, hogy a művelt nagyközönséget tájékoztassa az esztétika világában. Az esztétika a filozófia egyik ága és mint ennek a világnézeteket is átölelő tudománynak a része, belekapcsolódik mindabba, ami az emberi érzéssel összefüggésbe kerül. Elsősorban az érzéssel foglalkozik s innen kapta nevét is. (Aisthanomai = érzek, észreveszek; aisthétiké = érzésekkel foglalkozó tudomány.) Az esztétika végső fokon a művészettel összefüggő érzésekre nézve olyan szabályokat elvonó tudomány volna, mint az ismerésekre nézve a logika.
Lelkünknek háromirányú megnyilatkozása van: az ismerés, az érzés és az akarás. Az ismerés elvezet bennünket az igazhoz, az érzés a széphez, az akarat a jóhoz. Az igaz szabályait a logika, a szép szabályait az esztétika, a jó szabályait pedig az etika (erkölcstan) óhajtja megállapítani. A léleknek ez a három iránya egységben jelenik meg, de vagy az egyik, vagy a másik látszik benne homloktérben állónak. Az igaz, a szép és a jó az a három főérték, amelynél a bölcselet racionálisan, vagyis ésszerűen nem jut tovább.
Az esztétika és feladata; A művészetbölcselet fontosabb művelői; Az esztétika fontosabb irányai; A művészet; A művész; Az élmény és az ihlet; A szimbólum és a szemléleti forma; Művészí formálás és stílus; Beleérzés és tárgy; A szimbólum és a harmónia; Objektiváció és műélvezet; Tetszés, ízlésítéletek; A tetszés és a játékelmélet; Az értékelés; A szépérzelmek és a harmónia; A művészetek alapirányai; Stílus és világnézet; A nemzeti jelleg a művészetekben; L’art pour l’art és a művészeti irányok elágazásai; A művészetek osztályozása.
Pitroff Pál (1884–1965) gimnáziumi tanár, a Szent István Akadémia tagja az alábbiak szerint vezet be az esztétikába: Az esztétika és feladata; A művészetbölcselet fontosabb művelői; Az esztétika fontosabb irányai; A művészet; A művész; Az élmény és az ihlet; A szimbólum és a szemléleti forma; Művészi formálás és stílus; Beleérzés és tárgy; A szimbólum és a harmónia; Objektiváció és műélvezet; Tetszés, ízlésítéletek; A tetszés és a játékelmélet; Az értékelés; A szépérzelmek és a harmónia; A művészetek alapirányai; Stílus és világnézet; A nemzeti jelleg a művészetekben; L’art pour l’art és a művészeti irányok elágazásai; A művészetek osztályozása.
Ez a mű a Szent István Könyvek sorozatának 80. kötete. Az 1923 és 1936 között megjelentetett Szent István Könyvek célja a katolikus kultúra fejlesztése, a katolikus tudomány terjesztése és népszerűsítése. A sorozat az emberi tudás minden ágát felkarolja, és a publikálás idejének tudományának színvonalán mozog. Megmutatja, hogy az igaz tudomány nem ellenkezik Krisztus kinyilatkoztatásával, melyet sértetlenül őriz, és a maga teljességében tanít a katolikus egyház. Meggyőzi a világot arról, hogy a tudós is, az irodalmár is lehet igaz katolikus, és ugyanúgy, a tudomány művelésében a katolikus hit és meggyőződés nem akadály, inkább nagy segítség. A kötetek oly stílusban jelentek meg, amely alkalmassá teszi őket arra, hogy minden művelt egyén érdeklődéssel olvashassa. A sorozat mindegyik tagja a katolikus világnézetnek beszédes hirdetője. Az olvasni vágyó katolikus közönségnek oly műveket nyújt, amelyek kielégítik igényeiket anélkül, hogy veszélyeztetnék hitüket, sőt amelyek alkalmasak arra, hogy a tudás és műveltség eszközeivel is megerősítsék őket vallásos meggyőződésükben és világnézetükben.