Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Pilinyi Gyula: Az egyházi és egyházközségi vagyonkezelés
A könyvet 1935-ben adták ki, és az akkori viszonyoknak megfelelően tárgyalja – részletekbe menően – az egyházi és egyházközségi vagyonkezelést.
Az egyházi vagyon kezelésénél nem elég azoknak a rendelkezéseknek ismerete, amelyeket az egyházhatóságok előírnak, vannak polgárjogi vonatkozású részletek is, amelyek beható tárgyalását mellőzni nem lehet. A magyar római katolikus Egyház alkotmánya az állam alaptörvényeiben nyert biztosítást s fejlődése is azzal párhuzamban halad. Vannak közjogi intézményeink s ezeket a jogélet változása folytán az adott körülményekhez kell alakítani. Ha az egyházi vagyon kezelését tárgyaljuk, ezekre ki kell térni. Az egyházi vagyon felügyelete az egyházi hatósághoz tartozik; ez állapítja meg azokat a szabályokat is, amelyek alapján a számonkérést foganatosítja.
A nm. püspöki kar az egyházközségi szervezet kötelező megalakítását előírta s megalkotta azokat a szabályokat, amelyek szerint ennek a szervezkedésnek történnie kell. Ezzel az egyházi vagyonkezelés is nagy átalakuláson ment át, mert belekapcsolódott ez az intézmény az Egyház szerves életébe. A rendelkezések folytonos változásnak vannak kitéve, ezért csak az akkor állapotokat rögzíti a könyv.
A könyvben tárgyalt legfontosabb témák közül: az egyházi vagyon jogi természete; a plébániai javadalom; a templom értékeinek kezelése; a lelkészi javadalom; kegyuraság; párbér; temető, temetkezési ügyek; iskola (és az azzal kapcsolatos minden rendelkezés, pl. tanerők fizetése, nyugdíjjárulákai, könyvtár, iskolai szerek); állami adók és illetékek; a katolikus egyházközségek igazgatásának szabályzata; az egyházközségek képviselőtestületének és tanácsának ügyrendje; egyházi adózás; az egyházközség vagyona; az egyházközségi ingatlanok kezelése; karitatív feladatok; Actio Catholica; az egyházközségi alkalmazottak biztosítása; számvizsgálás; zárszámadás; fegyelmi eljárás.